ÿþ<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> <head> <TITLE>PORT.huVér vagy paradicsomlé?</TITLE> </head> <body lang="hu"> <a href="http://www.nepszabadsag.hu" target="_blank"> <div style="margin: 0px 5px 5px 5px"> <img src="nepsz.gif" align="left" alt="" border="0" alt="Népszabadság" width="185" heigth="33" / > </div> </a> 1995. január 26. <br /> <p align="center"><font color=firebrick size="4"><b>Játszadozás az erQszakkal </b></font> <br> <p align="left"> Mind a két szavát külön-külön is idézQjelbe tehetnénk Oliver Stone új filmje címének. Mulatságos arról hallani, hogy ennek a mókás filmnek imitt-amott komolyan vették akár a címét is: Született gyilkosok.<BR> Teljesen fölösleges arról vitázni e film kapcsán (amúgy talán nem), hogy gyilkosnak születik-e valaki, vagy azzá nevelQdik társadalmi környezetétQl, hogy a génjeiben hordozza-e rosszaságát az ember, vagy tanulja, mint az élet dolgait általában véve. Ez a film stilizált világot hoz mozgásba (a mozgáshoz értve a keltett hangrezgéseket is). Két óra tíz perces stílusgyakorlat, az a lényegi jellemzQ, hogy nem vonatkozik közvetlenül a való világra, az amerikai társadalomra, az emberi társadalomra, hanem csupán közvetve, a popkultúra formavilágán, eszköztárán keresztül. Az erQszak itt képregényerQszak, szappanopera-erQszak, vagyis a gyermeki fantázia szqrQjén áteresztett, fölnagyított, mesévé eltúlzott, és ami fQ: nem eredeti erQszak.<BR> Arthur Penn Bonnie és Clyde-ja, amely pedig a harmincas és negyvenes évek gengszterfilmjeiben kialakított mítoszba ágyazta eleve a múltban játszódó történetét, a nézQtéren ülQk tapasztalataitól meg erQsítve, közvetlenül vonatkozhatott társadalmi jelenségekre, típusokra, problémákra. A Született gyilkosok csak annyiban korunk Bonnie és Clyde-ja, amennyiben szintén egy szerelmespár bqnözik benne, s a sztori szerint szintén mitikus rajongást képes tetteivel kiváltani az amerikai átlagemberek tömegébQl.<BR> Máskülönben ég és föld a különbség Mallory és Mickey története meg Bonnie-é és Clyde-é közt.<BR> Apropó, Oliver Stone megelQzQ filmjének épp ez volt a címe: Ég és föld. Utánanézhet, aki akar (merthogy nemrégiben került nálunk videoforgalomba): a balul sikerült stilizáció mintapéldája. Vietnam traumáját igyekszik érintgetni amerikai és vietnami oldalról egyaránt ­ ennyi lassítást és "mindhalálig zenét" rég láttunk funkciótlanul, valódi mqvészi feldolgozás helyett mozifilmben. Majdhogynem nézhetetlen opus. De tanulságos, most visszapillantva rá. Stone ­ okos ember ­ rájött, hogy ha már a valóság helyett a mítoszt akarja mozgóképpé gyúrni, a tényleges társadalmi alapanyag helyett csupán annak stilizált képét kívánja vonatkoztatási alapul adni nézQinek, akkor helyesebben teszi, ha nem közvetlen valóságképet munkál meg, hanem a keze ügyébe adódó félkész anyagot munkálja meg teljes technikai tudása villogtatásával: a képregényektQl a tévéshow-kig, a szappanoperáktól a nyomtatott képes hírmagazinokig egész jól bejáratott hadsereg képes szállítani mozimqvéhez az effélét. S az Q tehetségét jelzQ kézjegye is jobban mutat a mítosz földolgozásán, semmint a valóság mítosszá változtatásának igencsak kockázatos ­ rajtakapható ­ mqveletébQl kikerült végterméken.<BR> Így nézve, mulatságos, briliáns popkulturális termék Stone új filmje. Színészei veszik a lapot, pontosan érzik a stílust: Woody Harrelson mint Mickey és Juliette Lewis mint Mallory kiváltképpen. De a többiek is, köztük elsQ helyütt a tv-személyiséget alakító Robert Downey Jr., akit utoljára egy sikerületlennek elkönyvelt Attenborough-film, a Chaplin címszerepében is kimagaslóan jónak láthattunk.<BR> Csak a trükkökbQl, a klip módjára vágott jelenetsorokból lesz elege az embernek egy idQ után, amikor már nincs új, csak ismétlQdik a technikai játszadozás.<BR> Akkor egy kicsiny unalom következik. De minden filmnek vége van egyszer.<BR> Aki teheti, a budapesti Sport moziban nézze meg a film eredeti hangú, feliratos változatát. Éspedig azért, mert a Lajtától keletre itt szerelték föl most elsQül az Amerikában 1992 nyarán bemutatott új mozi-hangtechnikai bámulnivalót: a Dolby Stereo Digitalt. Ez olyan minQségi ugrás a valóhqség irányába, mint a CD- hangzás a lemeztechnikában. Más kérdés, hogy mi a csudát akarhat itt ez a szó: "valóhqség". Akkor volna értelmes, ha a mozidarab, amelyre alkalmazzuk, csakugyan a valóságot akarná minél hívebben visszaadni. Oliver Stone filmje esetében szó sincs errQl. <br> <br> <p align="right"> Csala Károly <br><br> </body> </html>