Természetjáró Pedagógusok VL. Találkozója
Pécs 2004. július 5-9.

Tavaly, Balassagyarmaton döntöttünk úgy, hogy a Természetjáró Pedagógusok 45. Találkozóját 2004-ben Pécsett fogjuk megrendezni annak ellenére, hogy ott nincs pedagógus természetjáró szervezet.

A belvárost és történelmének keresztmetszetét aranyos és jól felkészült "idegenforgalmis" lányok mutatták be.

Becze László segítségével, és a Városi Természetbarát Bizottság néhány tagjának aktív közremûködésével felejthetetlen programot sikerült összeállítani:

A kõvágószõlõsi plébános minden tekintetben kimerítõ eszmefuttatásai sem homályosították a cserkúti Árpád-kori templom meghitt hangulatát, a Jubileumi kereszt és a Zsongor-kõ adta panorámát, a Babás szerkövek látványát, a Pálos kolostorrom környezetének nyugalmát.

A kánikulában szerettünk volna az Orfûi-patak valamelyik felduzzasztott tavában kicsit enyhülni, de még elõttünk állt egy vacsora elõtti Misina-tetõ és Tubes "látogatás" - igaz, ez utóbbi kettõ már autóbuszos könnyítéssel.

Zengõvárkony kecsessége és mindenkori fennmaradásáért folytatott küzdelme, a pusztuló gesztenyés, a szelíden legömbölyödõ hegylábak mind-mind egy - Rockenbauer Pál által már soha el nem készíthetõ - természetfilm, örökké forgatásra váró kellékei.

A Zengõ az elvakult kapzsiság hiedelmével, jelenének természetvédelmi ellentmondásaival, körpanorámájával mindannyiunkat megbabonázott.

Sajnos kevés idõnk volt Püspökszentlászló arborétumában bolyongani, mert még várt ránk Mánfa (Monaj) Árpád-kori temploma. A pompás környezetet látva szinte elképzelhetetlen, hogy a tatárjárást követõen itt évszázadokig sûrû erdõ óvta a falakat.

A Melegmányi-forrás hûs vize, a Mésztufa-lépcsõkrõl csendesen csordogáló erek és a lombsátor fölött tomboló kánikula hatására elhúzódó pihenõ a Dóczy malomig tempós, de csodálatos túrát eredményezett.

Máriagyüd szentsége, Siklós várának fordulatos történelme, a szépen mûvelt szõlõtáblák a találkozó tervezett programjának utolsó elõtti képeiként peregtek elõttünk.

A Sanyi bácsi által felidézett monda szerint szinte láttuk az ördögöt, amint a Szársomlyó oldalát szántja a szépséges Harka kezeiért.

Néhány perc múlva a hegy meredek, pokolian forró tanösvényén haladva Dudás György, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának természetvédelmi õrkerület-vezetõje a fokozottan védett természetvédelmi terület élõvilágát bemutatva igazolta, hogy a leánykérést illetõen az ördög talán semmivel sem lett volna sikeresebb, ha nem a szántást, hanem egyszerûen csak délidõben a hegyen túrázást kapja feladatul.

Villányban a Polgár pincészet bormúzeumában elköltött ebéd - a kapcsolt borkóstolóval - még mindig tartogatott meglepetést: nehéz volt választani a vörös borok "rácos" és a "németes" készítési módjai között. Mindkét módszer eredménye mindannyiunknak ízlett, bár a szemekbõl sugárzó csillogás talán inkább a pajzánabb, a rácos módszer elfogadását jelezte.

A találkozó záróestjén - ha valaki képes lett volna egyszerre hallani és értelmezni a minden asztalnál mást beszélõ, de mégis ugyanazokat mondó hangzavart - a következõket hallotta volna:
Jó volt a túraútvonalak kiválasztása, teljesíthetõ volt a tervezett program, a tavalyinál ismét több fiatal kolléga (néhányan családostól) vett részt a rendezvényen.

A helybéli segítõink, túráink vezetõi - Dubák Ilona, Gál Györgyné és Géber Sándor - teljesítményérõl, odaadásáról, szerénységérõl, mégis hatalmas tudásáról mindannyian csak a "leg"-ekben beszéltünk.

S ismét itt a kétség: vajon jövõre, Keszthelyen - és környékén - mi is lesz? Hogyan is lesz?