Sajó-túra
(1999. aug. 20-22. Sajópüspöki - Ónod)

- Tavaly szenzációs volt, most miért ne legyen mégjobb! - jelszóval készültünk a túrára.
Az ez évben tréfás idõjárás most kegyes volt hozzánk: a vízgyûjtõ területen nem esett annyi esõ, hogy a Sajó vízszintjét drasztikusan megemelte volna. A 18-22%-os vízállás, a folyó tisztasága és hõmérséklete már a táborverést megelõzõ szemrevételezésekor igazolta jelszóváltásunk helyességét.

Talán az ünnepi programok, talán az idõjárás elõrejelzései jónéhány érdeklõdõt meghátrálásra késztettek: õk veszítettek!

A kis létszámú - 35-40 fõs - csapat családias hangulatban teljesítette a három napra megosztott 91 km-t. Az elsõ 200 m-en már látható volt, hogy kiknek kell majd segíteni, kikre kell majd jobban figyelni a túra során. Néhány hajó legénységének cseréjével, "kölcsön-kormányosok" beállításával könnyítettük az ismerkedést s csökkentettük a veszélybe kerülõ egységek számát.

20-án - a kényszermártózókat kivéve - csak a táborveréskor tudtunk fürdeni.
Fürdeni?!… Sodortatni magunkat a 6-8 km/h sebességgel folyó vízzel. A következõ két napon aztán szinte minden kavicspados kanyarban kikötöttünk, hogy ki-ki kedve szerint, mentõmellényben, vagy anélkül suhanjon 50-100 métert.

A mederbe sodort, vagy az alámosott s bedõlt fák, a robogó vízre meredek partok homokos-löszös-agyagos termõsávja alól vicsorgó kavicsrétegek és a megcsendesedõ, a keresztgátak fölött szinte álló folyó, a kanyarulatoktól függõen hol közeledõ, hol távolodó hegyek, az itt-ott már a mederbõl kinövõ, a természet élet-erejére utaló vadregényes erdõk látványa leírhatatlan élményt nyújtott.
Mindezek úgy követték egymást, hogy a nehezebb, a folytonos figyelmet és erõkifejtést igénylõ szakaszok között volt idõ a "pihenésre" is.

A táborhelyek: Sajópüspöki, Sajókaza, Szirmabesenyõ, a vízrõl és a közúton egyaránt jól megközelíthetõek és meglepõen tiszták. Az éjszakák klasszikus csendje és nyugalma ma már a Tisza-part bármelyik pontján elképzelhetetlen. - A Sajó nem a bulizók paradicsoma, a helybeliek pedig még nem tudták kiismerni a rendszertelenül induló csoportok menetrendjét. -

Egy-egy kikötés alkalmával és esténként élvezettel hallgattuk dr. Egri Kiss Tibor túravezetõ és
dr. Garai Dénes sporttársunk hajdan volt, az általunk hõskornak tekintett Sajó-túráiról szóló élménybeszámolóit…. Aztán mi is hozzátettük a magunkét: ki a látottakat, ki az átélteket.

Jó volt tehát a választás: a túra vezetõié, hogy ekkor rendezték, s a miénk is, mert az augusztus vége még kellemes a vízparton, a vízen és a vízben is.

Jelszavunkat jövõre is érvényesítjük!