"LAMPO"
2001. február

Jean Bernard, ez a Franciaországban nyíló 1602 méter mély barlang "tartotta" a mélységi rekordot a világon; egészen 1998. augusztus 19-ig; amikor is az Andrzej Ciszewski vezette lengyel expedíciónak sikerült összekötnie a PL-2 barlangot a Lamprechtsofen-nel, vagy ahogy a barlangászok hívják a Lampo-val.
30 méter nem sok - ennyivel szárnyalta túl a Lampo a Jean Bernardot - és juttatta a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára az osztrák barlangot - és természetesen a lengyel barlangászokat is, akik több mint 20 év fáradtságos kutatásait koronázták meg ezzel a sikerrel.

2001. február
A nyíregyházi Pedagógus Természetbarát Egyesület tagjai alkotta
"Denevér" Barlangász Csoport fennállása óta az egyik legjelentõsebb állomásához érkezett:
közel egy éves kitartó levelezgetés, kapcsolatépítés és engedélyeztetés után kapott zöld utat, hogy lejusson a világ legmélyebb barlangjába.

A végsõ sikerben bízva már hónapokkal korábban megkezdõdött a felkészülés a nem mindennapi expedícióra. Az elõzetesen begyûjtött információkból annyit tudtunk meg, hogy a barlang óriási méretekkel rendelkezik, így a megfelelõ erõnlét megszerzése volt az egyik legfontosabb feladat.
A futás, az erõsítések, a tornatermi kötélpályán való gyakorlás és a Bükk barlangjaiban való túrázás megtette a hatását: mindenki magabiztosan indult a nagy útra.

Ausztria, a karszt-területek nagyságát tekintve Európában nagyhatalomnak számít.

A két, két és félezer méter magas mészkõhegységekben, - melyek Salzburgtól már végig kísérik az utat - több nagymélységû barlang található. Jelenleg a világon 61 db zsomboly éri el az 1000 m-es mélységet, ebbõl az osztrákok 10-et mondhatnak magukénak. A Salzburg tartományban, a Leogander Steinberge hegységben található világelsõ Lampo-t, mintegy 12 órás fárasztó, de annál látványosabb utazás után érte el a 17 fõs nyíregyházi barlangász csoport.

A kétezres hegycsúcsokkal körbevett Saalach-patak völgyében, St. Martin és Weissbach falvak között, 660 m-en nyílik a hatalmas barlangrendszer alsó bejárata. Valamennyi expedíció, amely eljut a Lampo-ba, csak innen tud elindulni hódító utjára. A három felsõ bejáratra, melyek 2000 méter fölött nyílnak, nem adnak engedélyt. - A bejutás lehetõsége onnan, csak a lengyeleket és az osztrákokat illeti meg. - Ám ettõl egyik expedíció sem lesz gyengébb. Sõt! Mivel így lentrõl fölfelé kell haladni a hegy belsejében, sokszor még nagyobb erõpróbára készteti a barlangászokat. Csoportunk, 500 m szintkülönbségig kapta meg a bejárás lehetõségét.

A barlang bejáratától kb. 50 m-re lévõ kutatóházban rendeztük be a fõhadiszállást. A salzburgi barlangászok bocsátották rendelkezésünkre a házikót, - bár a zuhanyzó hiánya egy kicsit nomáddá tette az egy hetes "táborozásunkat". Szerencsénkre hó esett rendesen, így a mosakodás is megoldódott, és akik még síelni is akartak azoknak sem kellett hóhiányra panaszkodniuk

A hatalmas sziklafal alatt megbújó fõbejáratot mesterségesen tágították ki, hogy az átlagemberek is kényelmesen bejuthassanak és ízelítõt kaphassanak a hatalmas rendszerbõl. Az elsõ 700 méter bárki számára bejárható: itt járdák, korlátok és világítás könnyíti a haladást és a szemlélõdést.
A Kanzlergrottenál viszont kettéválik a járat, jobbra fel folytatódik a kiépített rész, balra pedig a rácsos-ajtó kinyitása után - aminek a kulcsa az engedéllyel együtt jár - indulhat a kaland. Innen már csak barlangászok léphetnek a sötétség birodalmába.

Expedíciónkat úgy állítottuk össze, hogy az egy hét alatt legyen hosszabb-rövidebb, nehezebb és könnyebb túra, de a lényeg az volt, hogy minél többet tartózkodjunk a barlangban. Így volt olyan, amelyik 13 órásra sikeredett, de volt olyan amelyik csak 5-re.
A kapott térkép alapján remekül lehetett tájékozódni és haladni a járatokban.

Mivel számunkra ismeretlen és hatalmas méretû barlangról van szó, a bag-ek több kilónyi felszerelést: élelmiszert, mentõládát tartalmaztak, minden eshetõségre felkészülve. Hál' Istennek ez utóbbira nem volt szükség. - Annál inkább a megfelelõ erõnlétre és a kötéltechnikai tapasztalatokra, hiszen a barlang egy jelentõs részén - bár létrák és kötélhidak segítik az elõrehaladást - több tíz méternyi hasadék, és szakadék tátongott. A folyosók mérete is bizonyítja, hogy itt nem akármilyen természeti erõk dolgoztak és dolgoznak a mai napig.

Hatalmas élményt és erõpróbát jelentett a szélfogó vasajtó, a Bock-tó robbantott kerülõjében.
Leírhatatlan az a félelmetes, mennydörgésszerû dübörgés, melyet az 50 km-es rendszer huzatjának ereje kelt.

Ennek a barlangnak ez adja a szépségét, az iszonyatos mennyiségû víz!

Innen már a vízé a fõszerep: hol erõsen zúgó, hol csendes folyású patak, hol óriási vízesés, hol pedig tó formájában, de végig jelen van. Cseppkövet nagyon keveset láttunk. A jól kiépített dübeleken és kapaszkodó köteleken sok helyen el lehet lavírozni a patak mellett vagy felett, néhol azonban elkerülhetetlen a kényszerû mártózás. Ebben a barlangban ez rendkívül zsibbasztó, ugyanis alpesi barlangról lévén szó, a víz olyan 3-5 Celsius fok körüli, ellentétben az itthoniakkal, ahol 10 Celsius fok az átlag.

A több emelet magas hasadék-járatokból mázsás kõtömbök között kanyargó szûkületekbe jutunk, majd pedig ismét óriási termekbe, mint pl. a Lamprechtsdom, melynek méretére jellemzõ, hogy 100 m-en 70 m-t emelkedik. Nem kis teljesítmény a fel illetve a lejutás benne. Majd újra kötélhidak és létrák, hogy aztán eljussunk túránk egyik fõ állomásához a Grün-See-hez, azaz a Zöld-tóhoz.

Ennek attrakciója a csigarendszerrel mûködõ tutaj. A tó mélysége eléri a 6 m-t. A tutaj az átkeléshez egy embernek kényelmes és biztonságos, két embernek labilis, háromnak pedig süllyedõs - ez utóbbit tapasztalatból tudjuk. Ha valaki lejut a Lampo-ba, idáig feltétlenül araszoljon el, mert nagy élmény nem szabad kihagyni! Ezután jól esett a pihenés. Elõkerültek a bag-ekbõl a szendvicsek, a mazsola, a szõlõcukor, a tea. Aztán irány a kijárat. Kamerával biztonságosan sajnos csak idáig jutottunk el, a további járatok ugyanis már sokkal keményebbek, így az ott szerzett élményeket emlékeinkben tároljuk el.

A Grün-See mögötti tórészben, pedig mi csináltunk magunknak egy kis akciót: az elõzõ napi túrán a víz mélyén egy fényes valamit pillantottunk meg, és hát milyen a kíváncsi és bátor barlangász, lemegy érte és felhozza. Nem mindennapi teljesítmény, mint ahogy a jutalom sem az - egy eredeti svájci katonai bicska!

A visszafelé úton - mivel idõnk legalább annyi volt, mint víz a barlangban - betekintettünk egy-két érdekesebb oldalába.
A létrák és kötélhidak már ismerõsek voltak, így könnyen átszökkentünk rajtuk.
A végére hagytuk azt a mellékágat, ami talán a legvizesebb és a legszebb volt. Pár kõomlás, szûkület, patakon átkelés után jutottunk el egy monumentális 30 m-es vízeséshez. Lámpáink fel sem világítottak a tetejéig - és olyan vízpárája volt, hogy egy perc alatt bõrig áztunk. De a látvány mindent megért!
Mint ahogy az expedíció is!
Ezen élménybeszámoló és a túráinkon készített film csak töredékét tudja bemutatni annak, amit ez a barlang nyújtott.
Nagyon komoly, embert próbáló túracélpont, de érdemes kivárni az engedélyeket!

Úgy döntöttünk,
hogy 2002-ben ismét leszállnak a nyírségi denevérek a "Lampo"-ba!