Barátaim élménybeszámolói és az 1998. júniusában Gyöngyösön megrendezett Természetjáró Pedagógusok Országos Találkozóján hallottak irányították figyelmemet a Tarjánka-patak völgyére. Igyekeztem megtartani az intelmeket: csak kevésbé csapadékos időben, a patak kis vízhozama idején járható a szurdok!
November vége (21.) megfelelőnek tűnt.

Hideg (-5-6 ⁰C), erősen szeles időben autóbusszal érkeztünk a Domoszló melletti elágazáshoz. Gyors "libasorakozó", sorszám-osztás, a tervezett útvonal újbóli ismerte-tése s a minden túra indulásakor kötelező intelmek után hosszan (61-en) kígyózva kö-vettük az utat.
Az egyre szűkülő völgyben ott, ahol a patak és az út felváltva bizonygatta felsőbbsé-gét, kettévált a csoport. A FITT7próbázó gyerekek és kísérőik, könnyű cipőiket és ruházatukat kímélendő, feltornázták magukat a szurdokkal párhuzamos ösvényre.
Mi, a felkészültebbek, kőről-kőre lépkedve folytattuk az egyre akrobatikusabb mozdulatokat igénylő "mederjárást".

Egyszer csak, az itt-ott jegesedő, kiszámíthatatlan irányokba lépésnyújtó kövek egyhangúságát az eddigiektől eltérő, hatalmas sikoly törte meg: egy vaddisznó orr nélküli teteme figyelte mutatványunkat s ijesztett alaposan társunkra. Néhány kanyar után egy őz félrelépése következményeinek lehettünk tanúi, s itt megálltunk…

Megtaláltuk a legrövidebb, de biztonságos feljutás lehetőségét és gyorsan utol-értük a Süket-völgy előtt reánk várakozó csoportot, majd a tervezett útvonalat jelentő-sen lerövidítve a Cseres-tetőn keresztül Domoszló felé vettük az irányt.
A szurdok emlékképeit az egyre metszőbbé váló hideg szél sem tudta feledtetni.

A "hab a túrán" mégsem a ránk várakozó két előmelegített busz volt, hanem a szabadtéri fürdőzés Egerszalók mellett.
Arról, hogy ez az előre tervezett programunk el ne maradhasson, a Kodály Zoltán Általános Iskola FITT-diákjai gondoskodtak: még Domoszlót el sem hagytuk, ők máris fürdőruhában, úszósapkában és úszószemüveggel felfegyverkezve szemléltették, hogy a hideg, a szél, de semmi más sem lehet akadálya a lubickolásnak.
Az egy órányi mártózkodás és a dögönyözés feledtette a túra következményeit: a beá-zott cipőket, a deresre fagyott nadrágszárakat, a lilulva pirosodó orrokat. Sőt! A havat hiányoltuk!
Hát így van ez! A turista mindig más, jobb időt szeretne.

Természetesen a szurdok végigjárásáról nem mondtunk le: Kivárjuk a jobb időt!