Dél-Zempléni barangolás
Biztosan
megvan annak az oka, hogy a Dél-Zemplénben a Tokaji-hegy
kivételével miért olyan ritkák a jelzett
túrista-utak. Ezek hiányában igazi "felfedezõ
utakat" tehetnek a környéken pihenõk, vagy éppen
a "Még itt sem jártam, hát nézzük
meg!" céllal ideérkezõk.
Az utakat
illetõen valóság és annak le(tér)képezése
(Zempléni-hegység (déli rész) 1:40000
turistatérkép) itt sem fedi egymást mindenütt
hûen, így legalább módja van a barangolónak
a ténylegesen meglévõ terepidomokat használni
a tájékozódáshoz.
A fedett részeken természetesen itt is elõny, ha
a "ráérzés" a megfelelõ irányba
segíti a csapatot.
|
A javasolt
útvonal: Mád
v.á. - Szent Tamás-dûlõ - |
 |
Az állomásról
könnyen, a Borászati Eszközök Múzeuma
mellet is elhaladva, a temetõ melletti úton jutunk a Szent
Tamás-dûlõhöz.
 A távolban a késõbbi iránytartást segítõ kõbánya |
A domboldalról a Bor-tó (Mádi-víztároló) a terület kerítése mentén az északi, majd a keleti oldalról közelíthetõ meg kisebb kerülõvel.
Érdemes a parján eltölteni néhány percet. (Természetesen az itt üdülõk a "barangolást" innen kezdhetik.) |
Utunkat
a tó keleti oldalán Észak felé folytatjuk.
Az elõttünk lévõ - mûködõ
- kõbánya jó tájékozódási
pont, melytõl nyugatra könnyen rátalálunk
a Fürdõs-patak völgyébe vezetõ
"kövesút"-ra.
Jó 15-20 perc múlva az út baloldalán egy
gyalogút ágazik le.
A sûrû aljnövényzetben kanyargó ösvény
valamikor szebb napokat is megélt fahídon keresztül
visz egy hatalmas japán-akácfák koronájával
árnyékolt, lenyûgözõ pihenõhöz.
 |
A tisztás déli végében az Aldó-kútból vastag csövön függõlegesen bugyog föl a víz.
A kulacsokat célszerû itt feltölteni, mert a késõbbiekben, különösen nyáron, nem lesz erre mód! |
A Diós-kútig
ismét a kövezett utat tapossuk.
Ott, ahol kettéválik (a kövesút), jobbra tartunk.
Ha figyelmesen nézünk a lábunk elé és
gyakran mögé is, elõbb-utóbb találkozunk
egy-egy, az utat átszelõ rézsiklóval, erdei
siklóval, vagy hatalmas szarvasbogarakkal.
A térképen Diós-rét-ként jelölt
területet sûrû akác-sarj borítja, az
út jobboldalát pedig a tarvágás teszi átláthatóvá.
| A
szépen megépített Diós-kút
a jó szándékú melléfogás
mintapéldája: a víz nem a kútból, a beépített "csurgó" igénybevételével tör a felszínre, hanem az elvezetõ árok betonba ágyazott kövei közül. Bögrével nem nagy erõlködéssel finom ivóvíz nyerhetõ. |
 |
A Gesztenyés-árok
és a nyereg útelágazásai jól követhetõek,
bár itt is szükséges némi ráérzés.
A Kakas-hegyet - mely elõtt a kilátás
kedvéért érdemes az útról az erdõ
széléig (DNY-i irányban) letérni - célszerû
a keleti oldalán kerülni: nagyon szép, egészséges,
itt-ott fenyvesekkel megszakított tölgyesben gyönyörködhetünk.
Az erdõ szélére kiérve a szõlõk
fölött ismét pompás panoráma tárul
elénk, de ne hagyjuk, hogy a betonozott vízlevezetõ
minket is levigyen!
(Ha a Bor-tótól indultunk és oda is szeretnénk
visszatérni, akkor ez az a hely, ahol a térkép
és a belátható terep az útvonalválasztáshoz
jó segítséget ad.)
A Medve-hegy
irányában a térképen jelzett elágazás
megvan, de az utat szinte lehetetlen megtalálni.
A (legújabb
térképeken sem jelzett) szõlõtábla
keleti oldalán a bokorsor mögött rátérünk
a gerincen elvesztett szekérútra, mely levisz a
Miskolc-Sátoraljaújhely (37.sz.) fõútra.
A vasutat felüljárón keresztezzük.
Innen
Tarcalig gondosan mûvelt szõlõben
haladunk.
 |
Ha még bírjuk szusszal, a község fölötti dombtetõn álló, messzirõl hívogató emlékmûhöz nem a Tokaji-hegyre vezetõ úton, hanem egy keresztezõdéssel odébb, a két templom között kiinduló úton jutunk föl. Az ókori
görög színházzá alakított,
kapuján turul/sas dekorálta kõbányától
már csak néhány 10 m a hatalmas, talán
cseresznyefából kialakított alkotás.
A Fekete-hegy
oldalából a kilátás csodálatos:
|
A tájegység
útikönyvekben is leírt és bemutatott nevezetességeinek
felkeresése már egy másik, az aktív turisztikától
kicsit kényelmesebb, de a szervezet regenerálódását
illetõen sokkal fárasztóbb "barangolás"
eredménye lehet.
