[ Goa / Psytrance ]
 
 
 
Goa

A goa kultúra gyökereit a 60-as évek vége felé, az India dél-keleti partján található Goa-partvidéken találhatjuk. Abban az időben világutazó hippik, kalandkeresők, rocksztárok lepték el ezt a páratlan szépségű tengerpartot, akik az amerikai hippi mozgalom kifulladása után itt próbálták megtalálni az elveszett szabadságot. Ez a sex/drugs/rock'n'roll bűvköréből kilépni nem akaró csoport le is telepedett itt, és egy újfajta, a nyugati kultúrában megszokottól eltérő, természetközeli életmódot folytatott. A legtöbben azonban nem bírták a tempót, így a 80-as évekre már csak egy kis amerikaiakból és európaiakból álló csoport maradt Goán. A 90-es években azonban minden megváltozott. Jött az új zenei front: az Acid. A partvidék lakói azonnal rákaptak az új stílusra és továbbfejlesztették azt. A "nagy elindító", Goa Gil, egy nagyon régóta Goán élő San Franciscoi freak, az igazi Goa-Guru. Gil és társai már régóta nyomták az elektronikus hangzásokat, ami akkoriban a Yello/Talking Heads-féle vonalat jelentette. A techno, az acid, az industrial, a detroit, az electro, a new beat stílusokból és a 70-es évek pszichedelikus hangzású zenéiből állt végülis össze a goatrance, melynek közvetlen előfutárai a Killing Joke, és az első igazi goa számot jegyző belga Front 242.
 

Zene

A psychedelic trance-t és a goa trance-t leginkább szinonímaként használták, csak később, a 90-es évek vége felé lett a psytrance egy önálló stílus megkülönböztető neve. A psy/goa zenék esetében viszonylag kevés jól behatárolható stílusjegyet említhetünk. A számok ritmusa alapvetően 4/4, a sebessége 135-160 bpm között van leginkább, de természetesen vannak lassabb és gyorsabb számok is. A zenék sok, furcsa pszichedelikus hangból, agycsavaró és utaztató témákból, rengeteg ritmikai elemből és effektekből épülnek fel. A mai napig jellemzőek a 303-masok és az elektromos gitár. Az alapok leginkább kemény hangzású basszusvonalra, 4/4-es ütos lábdobokra épülnek. A régebbi goatrance-ben domináns szerepet játszottak a nem európai skálákon írt keletiesebb dallamok, manapság a goa/psy zenékben inkább az egyszerűbb, de jobban megragadó, és különleges hangzású témákra építenek. A goából rengeteg új stílus is kifejlodött, illetve maga a goa is metamorfózisokon ment keresztül. Így lett a psychedelic trance (GMS, Logic Bomb, Space Tribe, Talamasca), a főleg skandinávok által képviselt progresszív minimál (Atmos, Son Kite, Ticon, Vibrasphere, Necton), a progresszív psytrance (Parasense, Droidsect, Paste, új Etnica), és a psychedelic techno (Yumade, Paps) . A chillesebb hangzású pszichedelikus zenék is tért nyertek, psychedelic ambientként szokták emlegetni őket.
 
 
Partik
 
A goa-kultúra legerősebb alapját mindig a partik, elsősorban a szabadtéri partik jelentették és jelentik ma is. Ennek egyik oka az a rengeteg különleges helyszín, ahol goa bulikat rendeznek: tengerpart, őserdo, régi kastély, hajó, sivatag közepe, folyópart, messzi hegységek völgyei, stb. A klubbuliknak is megvan a maga különlegessége, elsősorban a dekorációból fakadóan: természet-utánzó vagy a fantasy-világból merítő UV aktív képek, szobrok, vetítések, térelválasztó nádfonatok díszitik a helyszíneket. A partik közönsége jelenti a másik olyan különlegességet, amiből bárki megállapíthatja, hogy épp egy goa partin van. Sok mosolygós, barátságos ember, a legextrémebb ruhákban, a legmeglepőbb helyekről. Mindenki táncol, a közönség együtt találja meg az utat a felszabaduláshoz, ami a zene és a fények hatására elkezdődött a táncteremben, vagy a tűz körül. Szinte mindenki, aki járt már goa bulin, beszámolt a "közös lélek" kialakulásának fantasztikus élményéről, amikor a táncolók úgy érzik, hogy most minden ott lévő partizó észlelése és gondolatai egy nagy tudatban kapcsolódnak össze. A szabadtéri partikon a napfelkelte jelenti a csúcseseményt, ez a sötétségből a fénybe érkezés, a csakra utazás tetopontja, ráadásul a partizó felfedezi a körülötte lévő arcokat, és magának a helyszínnek a szépségeit is. Egy goa bulin senki sincs egyedül, mindenki mosolygós és segítőkész. Ezek a jellegzetességek szerte a világon jellemzik a goa partikat. A goások nagy utazók, a világ bármely táján, bármelyik országból érkezhetnek egy goa partira, mert tudják, hogy otthon fogják érezni magukat. A szcéna tevékenységét jól jellemzik a hatalmas fesztiválok, ahol több tízezer goa fan tölt együtt 3-5 napot (vagy többet) valahol a természetben. A leghíresebb a Solipse, a Napfogyatkozás fesztivál, ami épp Magyarországon, Ozorán került először megrendezésre, és kb. 30 ezer ember vett részt rajta.
 
 
Underground
 
A goa a mai napig szerte a világon megmaradt underground zenei kultúrának, sehol nem találkozatunk vele a mainstreamet képviselő médiumokban. Egyetlen kivétel Izrael, ahol a goa országos népszerűségnek örvend. Mindemellett a goa-kultúra benépesítette az egész Földet: mind Európában, Ázsiában, Afrikában, észak és dél Amerikában, Ausztráliában találhatunk partikat, partiszervezőket, live acteket és dj-ket. Ma is virágzanak a "meg nem hirdetett" partik, ahol 50-200 ember bulizik háborítatlanul valahol a természetben. A Goa partvidéken szokás, hogy a dzsungel közepén hangos dobolás jelzi, hogy hol van a parti, és az emberek órákig bolyonganak, mire odatalálnak. A kiadók és a labelek is kerülik a hagyományos marketing-eszközöket a zenék terjesztésében. A terjesztés fő platformja mára egyértelműen az Internet lett, bárki ott értesülhet az újdonságokról, és készülő zenei anyagokról. A labelek szoktak promóciós körutakat tenni, melynek keretében turné-szerűen elmennek egy-egy országba a dj-ikkel és egy-egy live actel, és egy teljes parti line-up-ját ők adják.