[ GÉPZENE ]
 
 
 
 
Az első dobgépek a hetvenes évek közepén jelentek meg. Kifejlesztésükben a japán Roland cég élenjáró volt. Kezdetben rendkívül megosztotta a zenészeket, főleg a dobosok rettegtek tőle... Mivel az analóg ritmusgépek hangja egyáltalán nem hasonlított az akusztikus dobok hangjára, ezért a dobosok kenyerét végülis nem vette el. A kísérletező zenészek, zenekarok (mint például Jean Michel Jarre vagy a Kraftwerk) természetesen alkalmazták az újdonsült gépezeteket, melyek tagadhatatlan előnye az volt a későbbi, digitalizált hangokat tartalmazó dobkomputerekkel szemben, hogy a hangszínekbe bele lehetett nyúlni. A nyolcvanas évek közepén aztán az analóg szerkezetek kimentek a divatból, helyüket átvették a modern, digitális szintetizátorok és samplerek. Ez így is maradt volna, ha a kilencvenes évek elején abszolút teret hódító acid-house hullám meg nem változtat mindent. Több, rég elfeledett analóg szintivel együtt (pl.: Roland TB 303, SH 101, SH 09, JUNO 106, KORG MS 10, MS 20, MOOG, MINIMOOG stb...) előkerültek a 10-15 éves dobgépek is. Pár év alatt áruk rendkívül felszökött, s nehézkesen lehetett őket a midi-remdszerbe illeszteni, hiszen legtöbbjük a midi feltalálása (1983) előtt készült. Egyre nagyobb igény támadt ilyen régi gépek modern kiadására, kedvező áron. A nagy cégek nem vették komolyan ezeket az elvárásokat, úgyhogy viszonylag ismeretlen cégek jelentkeztek nemrég modern-analóg dobgépekkel. Az egyik az angol Novation Drumstation nevezetű dobmodulja (főleg stúdióknak, producereknek), a másik a német Jomox Xbase 09 nevű dobkomputere (inkább live act-re).

A témával kapcsolatban bővebb információ, illetve leírás az egyes szerkezetekről a Freee magazin oldalán: KLIKK