[ A DUB TÖRTÉNETE ]
 
 
 
 
Sok stílus hatott napjaink elektronikus zenéjére, de talán az egyik legtöbb hatást a klasszikus reggae és dub gyakorolta rá. Sőt, alkotóelemei a mai napig tetten érhetők.
 

A gyökerek
 
A háború utáni `50-es években, Jamaikában az éppen teret hódító táskarádiókkal beszivárogtatott r`n`b és jazz adások nyomot hagytak az emberekben. A helyi lakosok egyik fele több zenei irányban is képezte hangszeres tudását, míg mások rájöttek, hogy nem kizárólag az üzletekben szólhat a zene... Clement "Coxsone" Dodd és az őt követő újítók sound system-eket, egyfajta mobilis zenei szórakoztató akciócsoportokat hoztak létre. Az évtized közepén már tucatnyi sound system üzemelt. Az ötvenes évek végi rock`n`roll lázadás hatással volt a szigetország lakosainak zeneimádatára is. Új, elektromos eszközökkel megtámogatott, a jazzben favorizált fúvós hangszeres dallamok tűntek fel.
 
Az elso hamisítatlan jamaikai találmány, a ska számos stílust ötvözött egy rendkívül egyszerű formába. RnB elemek, blues, afro-kubai jazz, mento, calypso, és más karibi stílusok szilárdultak meg benne, és egyfajta válasz volt az amerikai domináns irányzatokra. A hatvanas években Jamaika független állam lett, és Kingston sound system-ektől hangos utcáin a rock and roll-t már rég leváltotta a ska. Coxsone Studio One kiadója iránymutató volt, de 1966-ban a különösen meleg nyár hatására kialakult a lassabb sodrású rocksteady-t. Ennek sikerére a minimal dub-os Thomas Brinkmann a kilencvenes években Studio 1 (Eins) néven futtatott labelt. A függetlenné vált, bűnözéssel küzdő állam gettóiban felnövő srácok a táncukról, eszméikről lettek még híresek, és a hip-hop kultusz előfutárainak tekinthetőek.
 
A rocksteady egy mondatban összefoglalva a ska tempójának felén hömpölygő, a harmóniát előtérbe helyező, jelentős basszus és zongorahangzásban részesülő ska-mutáns. A helyi állapotok okán több politikai mondandót köt meg és többek között ezáltal is a tanító, mesélő reggae egyik előfutára lett. A 1970-es évforduló környékén a reggae egyre népszerűbb lett.
 
Coxsone és a Studio One örökre beírta magát a történelembe ugyanúgy, ahogy a fiatal Bob Marley is. A reggae a hatvanas évek végén hatalmas popularitásra tett szert a háborúk által elnyűtt amerikai lakosság körében is. Lassú sodrása és kellemes hangulatot árasztó dallamai mögött az ének sokszor politikai és társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, mégis megnyugtatta a zaklatott lelkeket. Bob Marley and the Wailers, Burning Spear, Culture Mighty Diamonds és társaik után a hetvenes évekkel beköszöntött a kísérletezés kora.
 
A sound systemek jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni, mert napjaink DJ kultúrája talán nem is létezne nélkülük. Ha valakit megkérdezünk a DJ jelentéséről, rögtön köpi a disk jockey választ és mondja is, hogy mi a feladata. Sejthetően ugyanez igaz az MC kifejezésre is. De annyira ne legyünk benne biztosak...
 
Ezek a teherautókra pakolt, nagyteljesítményű hangrendszerek eleinte arra szolgáltak, hogy csarnokokat, hallokat és elhagyott helyeket hangosítsanak velük. Az első sound systemek, köztük Coxsone "Downbeat"-je vagy a Killamanjaro (Killa Man Jaro) közel fél évszázada alakultak. A hetvenes években megszületett a DJ stílus, és itt jön most egy csavar. A lassabb sodrású reggae lemezeknek volt egy másik fontos ismérve: a B oldalukra úgy nevezett "version" került, mely az eredeti lemez instrumentális, dal nélküli verziója volt. Erre énekeltek rá a DJ-k, mely műveletnek toasting a neve. Ekkor a lemezválogató, keverő egyén a "selector" (vagy soundbwoy) és az énekes a "DJ" vagy "toaster". A korai `70-es években U-Roy volt az első DJ, aki a toasting-ot művészi magasságba emelte és történelmet írt, amikor a kultúra második legfontosabb személyével, a producer Duke Reid-del kezdett dolgozni. Neves DJ-k a múltból: U-Roy, Big Youth, Yellowman, Denis Alcapone, a közelmúltból Beenie man, Bounty Killer és Shabba Ranks.
 
Forrott a levegő, hihetetlen mennyiségu dubplate készült, és készül a mai napig a házi vágógépeken. Néhány éven belül sok mellékága született a reggae-nek. A dub megpróbálta jobban kiaknázni a version-ökben rejlő lehetőségeket - innen ered a dub version elnevezés. A riddim kicsit hasonlít a dubhoz, mégis más. Ezek olyan, zömmel táncosabb instrumentális lemezek, melyek egy alapot tartalmaznak, és a DJ-nek kell mellé karaoke-szerűen életet lehelnie saját hangjával, saját stílusában. A roots reggae a hetvenes években rögtön a rocksteady folytatása lett, mely a reggae-től csak annyiban tér el, hogy erősebb hangsúlyt fektet a vokálra és a raszta szövegekre. A korai nyolcvanas évek adománya a raggamuffin vagy rövidítve ragga a reggae táncosabb formája, kevesebb politikai felhanggal, és több olcsó szintihanggal, gyomorba ütő basszussal. A ragga továbbfejlesztése a dancehall, mely gyorsabb és félig énekelés, félig szövegelés is van benne. A DJ-t "sing-jay"-nek is nevezik, mely kifejezi, hogy a toaster énekel is, de hívják MC-nek is. A dancehall-t hívhatnánk a hip-hop jamaikai megfelelőjének, de sokkal pontosabb azt mondani, a dancehall amerikai megfelelője a hip-hop, mivel Kool DJ Herc találta ki, és a jamaikai beszéd és mixelési technikákat alkalmazta Dél-Bronxban a hetvenes években. Ma jamaikai toasterek állnak össze amerikai hip-hop MC-kel, de a kései `50-es években U-Roy ugyanígy vette át az amerikai RnB jive ütemeit.
 

Soundclash
 
A reggae mobilis hírvivői kis csapatba tömörültek, melyek később teljesedtek ki egy-egy reggae sound system-mé. Mivel sok kis csapat volt (és létezik a mai napig is), ezért rendszeresen szabályok szerint párbajt vívnak a találkozókon, soundclash-eken. Kettő vagy több csapat méri össze rajongóbázisát és munícióját egy képletesen halálig menő hangviadalban.
 
A normális lemez 12 inches, a reggae korongok főként 7 inches (45-ösnek is hívják a játszási sebesség miatt) méretben készülnek sorozatgyártás során. A dubplate-ek viszont különlegesek... 10 inchesek és a sound systemek készítették önmaguknak vagy híres/feltörekvő előadók írják meg és vágják a csapatoknak. Egyetlen példányban. Egyes zenészek a semmiből emelkedtek fel, mert sound systemeknek komponáltak alapokat, míg a hírességek tiszteletből is készítenek egy exkluzív verziót valamely slágerükből. Néha 1000 dollárnál többért, néha ingyen, attól függően, hogy milyen jóban vannak, és mennyire tisztelik az adott selector-okat.

Több dub-ot is megkülönböztethetünk, így következzenek értékességi sorrendben. A dubokat bárki megkaphatja, aki kiérdemli vagy megveszi. A dubplate special egy exkluzív verzió, amit kifejezetten egy sound systemnek készül, és senki más nem játszhatja le. A sample viszont egy különleges, új utakat próbálgató szerzemény, ami egyáltalán nem hasonlít a művész addigi munkáihoz. Sokszor egy új, 1-2 év múlva slágerré kiforró eredeti ötletet ad oda a kiválasztottaknak. Ma a modern elektronikus zenében szinte alig van a szimpla dub-tól eltérő korong a táskákban - szinte minden megjelenik, csak később - a sampler korongok meg album beharangozóként mindenhol kaphatóak egy album előtt 1-2 hónappal, és nem is egy példányos dub-ként.