A Diósgyőri Egyházközség történelme hiteles adatok alapján

  A Diósgyőri Egyházközség összefüggésbe hozható a koronauradalom jelenlétével. Az uradalom birtokosai között ott találjuk 1735-ben Zatureczky Lászlót, aki papi ember volt. A reformáció előretörésével szemben a római katolikus vallás gyakorlása és a lelkigondozás szervezettebbé tétele végett létrehozta a plébánosi állást és a Plébániai Hivatalt, és irányítása alá vonta a környező települések lelkigondozását.

  A Róm. Kat. Plébániai Hivatal anyakönyvének első oldalán található latin nyelvű beírás magyar fordítása a következő: „Az egyházi anyakönvet megnyitották 1737-ben, mely királyi vidék volt, Diósgyőr községben június 1-jén, főtisztelendő Gallovics János, a helység első plébánosa által, amelyet bemutattak a nagyon tisztelt híres szepesi kamarának a plébániai alapítására a fent írt év május 14-én, és hitelesítése megtörtént főtisztelendő Deák Ferenc úr által, aki egri kanonok volt és a katedrális vice archidiakónusa. A leányegyházközségek: Kisgyőr, Varbó, Parasznya, Radostyán, Bábony, Képolna, Hámor és Hutta.”

  A Plébániai Hivatal megnyitása előtt azonban már kereszteltek, melyről tanúskodik egy anyakönyvi kivonat, mely szerint 1730 januárjában kereszteltek gyermekeket és azután folyamatosan. A későbbi időben történt bejegyzés magyar fordítása így hangzik: „Keresztelés volt 1737. július 14-én.” Én Gallovics János, Diósgyőr községnek plébánosa megkereszteltem egy Jakab nevű gyermeket Tokár György és Holdi Katalin szülőktől. Keresztvíz alá tartották: Gott József és Klamarina Mária.” „1737. dec. 25-én megkereszteltem egy Mihály nevű gyermeket Biros György és Rostál Ilona szülőktől, keresztvíz alá tartotta Gerber Ferdinánd és Karsai Zsuzsanna Huttáról.”

  A házasságkötési anyakönyv első bejegyzése: „1737. október 1-jén Diósgyőr Koronauradalom városában Gallovics János megeskettem Miskolcról egy luteránus fiatalembert, Fehér Mátyást egy ugyancsak luteránus diósgyőri hajadonnal, Fridrik Johannával, Gillmer János és Klein Jakab tanúk előtt.”

  A halotti anyakönyvben az első bejegyzés 1737. június 16-ával kezdődik: „amikor egy János nevű fiúcsecsemőt, Kocsis András fiát temették el.”

  A fentiek igazolásul szolgálnak az egyházközség létrejöttének idejéről. Miután a reformátusok kivonultak a templomból a római katolikus egyház megkezdte a templom újjáépítését, melyhez anyagi segítséget Almássy János és Fáy László nyújtottak. A felújítás 1743-tól 1752-ig tartott. Felszentelését 1753-ban Barkóczy Ferenc, egri megyéspüspök végezte.

  A halottak nyughelyéről is kellett gondoskodni, melyre az alábbi bejegyzés utal: „1746-ban az egyháznak két temetője volt, az egyik a jelenlegi kőkereszt helyén, Zatureczky László főtisztelendő állította, a másik a szőlők felé vezető úton, ez csak római katolikusok és ruténok részére. Ezt a temetőt 1797-ben áldották meg.” Az első temető hollétéről nincsenek pontos adatok, hiszen a kőkereszt nem maradt fenn, a másik temető ma is létezik, amely fel van osztva evangélikus, római katolikus és református részekre.

  A plébánosok közül Weber János nevéhez fűződik a „Historia Domus” megírása, amelyben az egyházközségre és pálos szerzetesekre, valamint a várra vonatkozó, általa ismert történeti anyagot vetette papírra kézírással.

1730-1737-ig Pálosok, Minoriták és Ferencesek kereszteltek

  Templomunk bejárata nyugatra néz, szinte háttal a városnak. Ennek az az oka, hogy a település a templomtól nyugatra alakult ki. A magyar királyok támogatták a pálos rendházat különféle adományokkal. A település kialakulása érdekében Nagy Lajos király rendeletben fordult a nemesekhez, hogy azon jobbágyaikat, akik tartozásaikat rendezték, ne akadályozzák áttelepülési szándékukban a „Csenik” faluba (ez a mai Csanyikvölgy, mely a papírgyár és a Szinva által határolt terület északi oldalán terül el). A pálosok körül alakult ki Alsómajlát és Felsőmajlát, melyek Felsőgyőr néven váltak önálló községgé, és további fejlődése érdekében 1885-ben csatlakozott Diósgyőr községhez és lett „Nagydiósgyőr” néven a XIII-XIV. században mezőváros.

  Az egyházközséghez tartozó települések lakosságát, melyek többségükben római katolikus vallásúak voltak, a lelkigondozás érdekében egyesületben (congregációban) fogta össze. Az üveghuták által létrejött települések lakói szinte kivétel nélkül római katolikus vallásúak voltak, mivel az üveggyárak (üveghuták) csak római katolikus munkásokat alkalmaztak. Ilyen település Óhuta, jelenleg Bükkszentlászló és Újhuta, jelenleg Bükkszentkereszt.

  Az a könyv, amely tartalmazza a congregáció tagjait, 1758-ból származik és az alábbiak olvashatók benne: „Ennek a könyvnek a megnyitása bejegyeztetett abban a szentegyházközségi könyvbe, amelyet Eger adományozott az 1758. évben azzal a kéréssel, hogy a szabályokat a kongregációban tartsák be.”

Valamint: „ORATIO. Tekints, kérünk, Urunk erre a te családodra, amelyért a mi Urunk Jézus Krisztus nem késlekedett átadni magát ellenségei kezébe és a keresztkínját elfogadni, aki vele él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.”

  A templomot 1753-ban Szűz Mária névre szentelték fel. A főoltár képe Szűz Máriát ábrázolja koronával a fején, jobb oldalán a kis Jézussal, amint egyik kezével egy gömböt nyújt édesanyjának. Mária képe van a Plébániahivatal pecsétjén is. Diósgyőr címere szintén a templom védőszentjének képét ábrázolja, tehát már a reformáció előtt is a város címere volt s csak tovább használták. Miskolc és Diósgyőr 1550 körül protestáns lett, és 1577-ben Diósgyőrben református eklézsia volt.

  A templomnak három mellékoltára van, szószéke és a karzaton az orgona. Nagyon régi műemléke a pálosok által a XIII. században készített, fából faragott Szűz Mária szobor, mely kb. egy méteres, ez egy üvegszekrényben látható. A templomhajóban a bejárat jobb oldalán egy barlangszerű kiképzésben szintén egy Szűz Mária szobor van, melyet Vidinszky László, diósgyőri kántortanító építtetett hálából gyermeke súlyos betegségéből való felgyógyulása emlékére. A templom külső főbejáratának ajtaja felett lévő kőtábla latin szövegű feliratának fordítása így hangzik: „A templomot 1743-1752 között újították fel Almássy János és Fay László bőkezűségéből. Felszentelése 1753-ban, Barkóczy Ferenc, egri megyéspüspök végezte.”

  A plébániahivatal gazdasági nyilvántartást is vezetett és a templomi perselypénzeket is pontosan elszámolta. Az élelmezéshez szükséges gabonát a „Pusztamalomban” őröltették, melynek nyilvántartásából kiderül, hogy 1741. január hóban Ladislaus Antonius Zatureczky aláírás szerepel mint az uradalom tulajdonosa és a plébánia alapítója.

  Az egyházközség életében nagy szerepet betöltő plébános Füstös Pál volt. 1922-től 1955-ig töltötte be ezt a hivatást, és ezen idő alatt apátkanonok, ill. szentszéki tanácsosi rangot ért el. Nem csak az egyház életében töltött be jelentős szerepe, hanem Diósgyőrében is mint képviselő. Az I. világháború után mint fiatal pap a vallási nevelést állította előtérbe. A községben több felekezet létezett és mindegyik rendelkezett külön templommal. Temploma volt a római katolikusoknak, a reformátusoknak, evangélistáknak, babtistáknak és a zsidóknak. Ezek közül a II. világháború után a zsidó templom és iskola megszűnt, ill. lebontásra került. A felekezetek elszigetelődtek egymástól, különösen a római katolikus vallás ügyelt arra, hogy hívei ne keveredjenek más vallásúakkal. Bűnnek számított, ha egy római katolikus vallású bement egy más vallású templomba. Füstös Pál plébános saját egyházi énekkart hozott létre. Az énekkarnak zászlaja is volt, amely a diósgyőri várat és Szűz Máriát ábrázolta. Ez a zászló jelenleg a templomban egy üvegszekrényben látható.

  A plébániahivatal mellett nyílt meg az egyházi elemi iskola, mely később az Erkel Ferenc Zeneiskola épülete lett, jelenleg pedig a Diósgyőri Római Katolikus Óvoda található itt. A kötelező hitoktatásra igen nagy súlyt fektettek.

Az egyház anyagi biztonsága és intézményeinek fenntartása érdekében megnyerte a munkáspártok támogatását, akik megszavazták, hogy az egyházadót minden dolgozótól munkahelyükön hivatalosan levonják fizetésükből (fél százalék), és az összeget a illetékes egyházak részére átutalják. A befolyt összeget közösségi célokra és intézményeik fenntartására fordították. Ebből fedezték a templom többszöri felújítását, felekezeti temetők vasbetonnal való körülkerítését.

  Füstös Pál javaslatára 1928-ban Diósgyőr címerében változás történt. A címer Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal két diófa közt. A két diófát két pálmafával javasolta kicserélni, és ezzel beleötvözni a Diósgyőrben 1313-ban István nádor által alapított pálos rendház címerét, mely egy pálmafa, felette egy fekete holló, szájában egy szelet kenyérrel. Ezzel jelképezve azt, hogy a pálosok története összekapcsolódik Diósgyőr történetével. A címermódosítást a belügyminiszter jóváhagyása után a közgyűlés elfogadta, s az elkészült új címert az iskolák tantermeiben el kellett helyezni, és annak tiszteletben tartását is elrendelték.

  Az egyház gondoskodott arról, hogy a bérmálás szentségét minél többen felvegyék. A bérmálás az egyház és a község életében ünnepnek számított. A feljegyzések örökítették meg, hogy 1904. május 12-én Párvy Sándor Szepes vármegye püspöke szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Diósgyőrben. Ezen egyházi ünnepségen a Polgári Dal- és Önképzőkör énekkara fáklyás felvonulással és szerenáddal köszöntötte a püspököt. 1922-ben pedig Szmrecsányi Lajos egri érsek végezte a bérmálást, szintén ünnepség keretében.