Milyen felületekre érdemes bevonatot készíteni?

Gyakorlatilag a szőnyeg és a márvány kivételével bármilyen felületre (bár utóbbinál végeznek sokan bevonatolást, én nem szeretem, mert sok a hiba lehetőség: csapások, kopóréteg eltűnése, stb.).

Mi a célja a bevonatolásnak?

Két célja van, az egyik az állagmegóvás (a tárgyalások során nagyon fontos ennek jelentőségét megértetni a megrendelővel), a másik az esztétikai szempont (szebb, fényesebb lesz a felület, kedvezőbb lesz az összhatás). A bevonatolással a burkolat hosszabb ideig marad eredeti, újszerű állapotában, mert bármilyen sérülés történik, a bevonatolással felvitt rétegeket érinti, nem magát a burkolatot. Ezeket a rétegeket olcsóbb felszedni és újra bevonni, mint a burkolatot kicserélni. Az újra kezelés szükségessége az igénybevételtől függ. Azért is szorgalmazzuk az irodaházakban a bevonatolást, mert laikus számára is tisztábbnak tűnik egy csillogó-villogó megtisztított felület, mintha ugyanazt a tisztítást végeznénk bevonat nélküli felületen. (Más kérdés, hogy a mi dolgunk tudni, hogy csillogás-villogás mellett tiszta-e a felület, vagy sem! Más a vevő megelégedettségét elérni, és más a dolgozóinktól a helyes technológiát megkövetelni. Ez utóbbi többet jelent, mint hogy fényes legyen a felület, mert attól még nem biztos, hogy tiszta is. Más az, ahogyan fogadják az emberek a tisztaságot, és más tisztaságot "csinálni"…)

Milyen extra alkalmazásotok volt bevonatolás területén?

Történt, pl. olyan probléma szaniter helyiségekben, hogy az alaptisztításnál használt erős savas vegyszerek megmarták a porózus követ. Tiszta lett ugyan a kő, de egyre lukacsosabb, amitől egyre több szennyeződést szívott magába, visszaszürkült. Ilyen helyiségben egy szokványos bevonószerrel nem dolgozhattunk, pontosan azért, mert a tisztításhoz használt hatásos szerek erősen savasak, kikezdték volna a hagyományos bevonatot.

Megismerkedtünk a sav-, és lúgálló bevonattal, amelyet sikerrel alkalmaztunk az említett szaniter helyiségben is, és a tisztítás sem okoz már gondot. A bevonat lezárta a pórusokat, a felület a polírozástól fényes lett, és könnyen tisztítható, lecsökkent a felületkárosodás esélye. (A vidéki bevásárlóközpont igazgatója jelezte is, hogy nagyon szép lett bevonatolás után a személyzeti WC.) Hozzátenném, hogy ez a megoldás nem olcsó. Vannak azonban olyan kiemelt területek, ahol hosszú távon eredményesebb a bevonat alkalmazása, és talán takarékosabb is (nekünk és a megrendelőnek is), mint az egyre sűrűbb alaptisztítás végzése (idő, bér, eszközök, tisztítószer).

Nem lesz-e csúszós a bevonatra kerülő víztől egy szaniter helyiségben a felület?

Nem csúszik a bevonatolt felület, de hozzá kell tennem, hogy erről elég nehéz meggyőzni a megrendelőt. Általában az az elképzelés, hogy ami csillog, az csúszik is. Ha ilyen meggyőződése van a potenciális megrendelőnek, akkor megmutatok neki egy általunk bevonatolt másik területet, megkérem, próbálja ki, csúszik-e. Rászánom az időt, hogy átbeszéljük a kérdést, hogy a megrendelő minden kétségét eloszlassam, kidomborítom az állagmegóvás jelentőségét, a megtakarítás lehetőségét; a bemutatóval együtt ez általában eredményre vezet.

Fontos még elmondani a bevonatokról, hogy pl. folyosók esetében, ahol a forgalom általában a keresztmetszet közepén koncentrálódik, a széleken szép fényes marad a bevonat, középen pedig elkopik. Ezt a problémát már a kezdetekkor igyekszünk kiküszöbölni. Van karceltávolító szerünk, amelyet a highspeed géppel való megmunkálás előtt permetezünk a felületre. Ezzel a kezeléssel meghosszabbítható a jobban igénybe vett bevonat élettartama kb. egy-két héttel. Highspeed gépünket nemrégen szereztük be, de nagyon jók a tapasztalataink – bánom, hogy már előbb nem vásároltam. Különösen jó eredményt lehet elérni a régebbi bevonatolású felületek esetében, mert ezzel a géppel átpolírozva friss bevonatolás utáni fényes felületet lehet produkálni. (Ezzel a géppel és módszerrel ki tudjuk váltani egy ideig a régi bevonat felszedését, új bevonat elkészítését.) A dolgozóim körében is népszerű a highspeed, az országban már minden területünkön használtuk, folyamatosan körbe megy. A márvány polírozásánál is tökéletes eredményt tapasztaltunk (a mozikban). Irodai területünk nagy része is bevonatolt, szisztematikusan visszük mindenhova a gépet, folyamatosan polírozunk az esti műszak után, hogy mindenhol szép legyen.

Hogyan készültök elő a bevonatoláshoz?

Ezeket a munkákat mindig felügyeli egy vezető, mert túlságosan fontosak ahhoz, hogy esetleg hibázzunk, nem hagyom soha kizárólag a végrehajtókra. Előkészítjük a szerszámokat, a vegyszereket, katonás pontossággal. Általában a Flor-tól, vagy a Diversey-től vásárolt por-, és vízszívókat, nagy területnél duplaturbinás gépeket használunk (106 l/s légszállítás), és persze a legfontosabb az egytárcsás súroló.

Először eltávolítunk minden darabos szennyeződést, teljesen portalanítjuk a felületet (porszívó). Minden esetben végzünk egy próbát, hogy a felület bírja-e a vegyszert (pl. színengedés linóleumnál). Ezután bő vizes lúgos oldattal (a hígítás a szennyeződéstől függ) beáztatjuk a felületet (nagyobb terület esetén kisebb részekre bontva), majd a behatási idő leteltével egytárcsás súrolóval felsúrolunk. Ezt követően vízszívóval felszedjük a feloldott szennyeződéseket, ill. a munkaoldatot. A reakcióidő kivárása azért fontos, mert a tisztítószerek nem csodaszerek: nem elég azokat felvinni a felületre, majd rögtön letörölni, vagy felszívni, a munkaoldatnak hagyjuk, hogy kifejtse hatását, "dolgozzon" a felületen, feloldja a szennyeződéseket. Nagyon fontos, hogy alapos legyen a súrolás, egyetlen cm2 se maradjon ki. Ahová esetleg a gép nem ér el, ott kézi erővel, nyeles dörzsivel végezzük el a súrolást. Szintén elengedhetetlen a következő munkafolyamat is: semlegesíteni kell a felületet, öblítéssel. A vezetőnek feltétlenül felügyelnie kell, hogy elég alapos-e az öblítés. Semlegesítés után következik a pórustömítés, majd felvisszük a bevonat rétegeit.

Mivel történik a pórustömítés, kézzel, vagy géppel?

Lapos mop-pal hordjuk fel az anyagot. Ehhez a munkához csak új mop-ot lehet használni. A használt (pláne koszos) mop-ból szennyeződések, darabkák kerülhetnek a tömítő anyagba, ami ronthatja a minőséget; meg fog látszani, csúnya lesz a bevonat.

Mi a különbség a póruskitöltő és a bevonatoló szer között?

Inkább ne is póruskitöltőnek, hanem alapozónak hívjuk. Az alapozó teljesen elterül, eltömíti a likacsokat, erre lehet aztán a kopó rétegeket felvinni. Az alapozóig sosem szabad hagyni elkopni a felületet, amíg az alapozó megmarad, polírozható a bevonat, egy-egy kopó réteg ismételt felvitelével felújítható.

Mi történik, ha valaki kihagyja az alapozót?

Sokkal hamarabb fog fölkopni a bevonat. Hozzá kell tennem, hogy régebben soha nem alapoztunk, főleg abban az időben nem (még 1993-ban), amikor az Azúrban vásárolt Sofix-al kentük fel a felületeket. (Végül is attól is csillogóbb lett a linóleum, mint kezelés előtt.) Amikor már bevonatoló szerekkel kezdtünk el dolgozni, akkor sem alapoztunk az elején, később álltunk rá, szintén a Flor-os kollégák tanácsára. Ha az alapozóra kerülnek fel a kopó rétegek, sokkal fényesebb, tartósabb lesz a bevonat.

Mennyi az alapozó száradási ideje?

Van egy elméleti, és egy gyakorlati száradási idő. Az elméleti száradási idő akár 24-48 óra is lehet… Erre sem egy irodaházban, sem máshol nincs idő, ilyen sokáig nem tudnak leállni a munkával az ottani dolgozók, és ennyi idő alatt valaki biztos, hogy végigsétálna rajta; kezdhetnénk előről az egészet (már csak Murphy törvénye alapján is!).

Általánosságban elmondható a bevonatolásnál, hogy nagyon körültekintően kell szervezni, hogy minden körülmény megfelelő legyen (legyen idő, ne zavarjon meg minket senki), de igaz ez a szőnyegtisztításnál is. Az irodákban azt tapasztalom, hogy nagyon örülnek az emberek, ha vizes, mert akkor biztosan ki lett tisztítva. Sajnos a takarítók egy része nem tudja, mennyire fontos, hogy a szőnyeg tisztítás után jól ki legyen öblítve (a szennyeződés, feloldott szennyeződés, és a tisztítószer eltávolítása végett), és teljesen megszáradjon, mielőtt használatba veszik. Ha a vizes (vagy pláne nem eléggé öblített, tisztítószeres) szőnyegre rálépnek, a cipőn szállított koszt megköti a szőnyeg, és száradás után megszürkülnek a nyomok. Ekkor már igen nehéz bebizonyítani, hogy nem a takarító a hibás. Adódik is sok ilyen konfliktus a munkavégzés során! Én a megrendelő, ill. az üzemeltető figyelmét mindig felhívom rá, hogy milyen jellegű munkát fogunk végezni, mennyi a munkaidő, és milyen feltételeket kell biztosítania ahhoz, hogy minőségi munkát tudjunk végezni; ezt a többi takarítónak is tudom javasolni, a későbbi konfliktusok elkerülésére.

Felvittétek a rétegeket, megszáradtak, mi következik?

Elméletileg és gyakorlatilag is gyönyörű a felület.

Utána már nincs teendő?

Nincs. Ha megszárad, akkor készen vagyunk, illetve a helyes technológiát betartva felmosás a napi takarítás során és a már említett polírozás ütemezés szerint a feladat.

Milyen gyakran kell polírozni?

Attól függ, hogy milyen terhelést kap a felület. Egy mozi gépházában pl. 2-3 havonta szoktunk polírozni, egy Tesco igazgatóság forgalmas dohányzójában minden másnap harmadnap szükséges políroznunk. A mozi márványfelületeit pedig naponta polírozzuk. Így is, mivel nagy a terület, mire végigérünk, már kezdhetnénk előről. A gép nagyon ki van használva, lassan kell egy másik vásárlásán is gondolkodnunk, hogy minden feladatot el tudjunk látni. Panaszkodás nélkül azért elmondanám, hogy az új gépek beszerzése nem könnyű, mert a szolgáltatást "magyar" áron tudjuk eladni, a gépeket és vegyszereket viszont "nyugati" áron vásároljuk. Nehéz a megrendelővel megértetni, hogy a négyzetméter árak annak arányában is kerülnek megállapításra, hogy mennyi gép szükséges a munka elvégzéséhez. Ezek a dolgok csak később igazolódnak be, amikor elismerik, hogy a megfelelő felszereléssel (drága gépekkel) tényleg átlagon felüli teljesítményt nyújtottunk. Az árak nyomottak, meg kell küzdenünk minden beruházásért. Megrendelője válogatja, sokan tudják már, hogy mennyibe kerül a rágógumi felszedés, a márvány kristalizálás, a szőnyegtisztítás, megfelelő minőségben, gyorsan, nagy teljesítményű géppel, nagy felületen – de van, aki ezt nem hajlandó elfogadni.

Milyen hibák fordulhatnak elő a bevonatolásnál?

Az alapos alaptisztítás fontos mozzanat. Fontos a rétegek felvitelénél, hogy amikor a mop kiengedte magából a vegyszert, és újra mártjuk, mindig ott folytassuk, ahol abbahagytuk, ne legyen vastagabb attól a réteg, hogy egy átkent részt tévedésből újra elkezdünk kenni, és főleg ne maradjon ki egy-egy rész, mert a kész munkánál ez mind látszani fog (vagy újra kell kezdenünk). Azt kérem a dolgozóktól, hogy az illesztéseknél fejezzék be a mártásokat, mert azt nem lehet eltéveszteni, hogy ott kell folytatni. Az utóbbi időben kitaláltunk a mop helyett egy új megoldást: permetezővel visszük fel a rétegeket, amely egyenletesen terít, igaz, hogy vékonyabb rétegben, mint a mop, ezért több réteg szükséges (viszont éppen ezért gyorsabban is száradnak a rétegek). (Ez a permetező más célra is alkalmas, pl. nagyobb csempefelületekre a tisztítószer felhordására, illetve bármilyen felületen bármilyen vegyszer felvitelére.)

A permetezéskor a függőleges felületekre nem kerül a vegyszerből?

Nem, mert állítható a szórás sugara, nem túl erős, kb. 10 cm magasból tökéletes megoldás. Először a széleket permetezzük, utána a középső részt.

  Forrás: Tamásné Szabó Zsuzsanna