ANTONIO DE TORRES ÖRÖKSÉGE

A mester, aki a szakirodalom szerint kísérletezõ kedvû gitárkonstruktor volt, olyan szellemi örökséget hagyott ránk, melynek hangjai a mûhelyemben nemrég megszólaltak.

     
Kissé eltérve tankönyvekben leírtakkal és az ott közölt arányokat átlépve a Torres által hátrahagyott rajzok alapján, annak pontos méretei szerint építettem ezt a hangszert. E kísérletbe némi készpénzt és több havi munkát öltem, mire a tervezéstõl a megszólaltatásig eljutottam. Kijelenthetem azonban, hogy nem bántam meg.
A hangszer korpusza valószínûleg a múltban több modellhez is fel lett használva. Ugyanezt a korpuszt használták egy 6+5 lengõhúros kvarthangolású modellhez is.

A hangszer jellemzõ tulajdonságai:
650 mm menzúrahosszal, csont bundozással készült. (Mivel csak kísérleti darab a környezetemben fellelhetõ, de jó minoségû anyagból építettem.)
Rezonáns: Lucfenyõ
Káva: dió
Hátlap: juhar, akác
Nyak: dió, bükk, akác, juhar
A ragasztás kizárólag melegenyv.
Lakkozása: politúrozással (Sellak) készült.
Fogólap szélessége a kulcsszekrénynél 52 mm, hanglyuknál 60 mm.

A hangszerre jellemzõ - Torres szándéka szerint - méreteihez képest is, és kategóriájában megdöbbentõen nagy hangereje. A hangjáról csak jókat mondhatok, hiszen a dicsõség legnagyobbrészt a mestert illeti, én csak egy kivitelezõ vagyok.

Némi módosítást azért én is eszközöltem, azonban e módosítások a rezonátorüreget csak kis mértékben érintik, nagyrészt esztétikai jellegûek.

Gyakorlatilag, és szándékom szerint a technológia jórészt megegyezik az 1800-as években használttal.

A történet azonban nem ért véget, a képen látható mahagóni-juhar, ill. juhar-mahagóni nyak két, már minõségi anyagból készülõ hangszerek darabjai.



Folytatása következik!


Látogatók száma: