---

Mostanság szinte divattá vált Afrika megsegítése vagy különféle segélyek odajuttatása.
Nem tudom, hogy ténylegesen mire lenne szüksége Afrikának, - talán csak annyi, hogy békén hagyják. Arra meg végképp nincs szüksége, hogy bárki kívülről megmondja, hogy mit kellene magukon megváltoztatni azért, hogy megfeleljenek a különféle elvárásoknak.
Talán az is eszébe juthatna azoknak az országoknak, akik segélyeket szerveznek, hogy ők árasztották el fegyverekkel, alkohollal, drogokkal, ők voltak, akik kontraszelekciót elősegítve, különféle gyógyszerekkel, mesterségesen befolyásolták Afrika népesedését.
Ha arra gondolunk, hogy több ezer éve léteznek anélkül, hogy bárki tanácsot vagy segítséget adott volna nekik, akkor ez igazán furcsa, ha most szoknának rá erre.
Hogy Afrika durva és brutális tud lenni ? Igen, valóban "európai" léptékkel néha az is….., de ez mindig hozzá tartozott ahhoz, hogy életben maradhasson bárki ezen a kontinensen. Itt hamar megtanulja bárki, hogy tisztelje az iható vizet, a természet erejét és a legkisebb állatok képességeit is.
Afrika nemcsak országok sokasága, hanem egy olyan földrész, ahol a jelenlegi államhatárok nagyrészt a korábbi gyarmattartók hadiszerencséjének következményei lettek. A népek és nemzetek élet és lakhelyei ritkán egyeznek a mai országhatárokkal. Ebből a mai napig is változatos és hosszú konfliktusok, háborúskodások származnak.
Valóban sok minden más ott, mint ahogy ezt mi megszokhattuk. Sokkal közelebb élnek a természethez egy-egy nemzet fiai, ott ahol ezt jelenleg is hagyják. De ettől az emberek nem érzik rosszabbul magukat. Gondoljuk a félsivatagok San ( buschman ) népcsoportjára, akik soha nem a depressziójukról voltak híresek ( addig amíg az alkohollal nem ismertették meg őket ) .
Afrika akkor is szép, ha megmutatja valódi, szilaj természetét. A folyamatos és természetes szelekció tette az afrikai vadont olyan utolérhetetlenül változatosnak és gyönyörűnek. Az ember ennek korábban csak része, de soha nem átalakítója vagy befolyásolója volt - eddig. Manapság inkább úgy tűnik csak az elrontója.
Hiszen az állatok, a növények vagy a természetes környezet nem képes ellenállni az emberi butaságnak és kapzsiságnak, a fegyverek és gépek erejének. Az emberiség legfőbb ellensége önmaga lesz, ha idejében nem képes gátat szabni a mohóságának.
Napjainkban valóban "vadászni" kell azokat a helyeket, ahol a mesterséges tárgyak, a beavatkozás különféle nyomaitól mentes természetes tájat szeretnénk látni.
Hogy léteznek ilyenek, azt a fotóim bizonyítják, de hogy ezeket a helyeket meddig lehet felkeresni, már nincsenek illúzióim. Miért lenne baj, ha ezek eltűnnének vagy kinek hiányoznának ? Lehet, hogy kevés embernek, de ne felejtsük el, minden egyes növény vagy állat eltűnésével Afrika lelkének egy darabját veszítjük el. Lélek nélkül pedig az élet sivár, szürke és unalmassá válik.
Mit adhatnának a volt gyarmattartók, ha lenne rá módjuk és hallgatnának a lelkiismeretükre. Segélyek helyett, talán több támogatást a felvilágosításhoz, hogy hogyan tudják megvédeni az afrikaiak az örökségüket - néha önmaguktól is .
Mit tegyünk, ha mégis szeretnénk megtartani legalább a jelenlegi állapotot ?
Látogassunk el Afrikába, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a helyiek rádöbbenjenek, milyen értékes az a táj, ami körülveszi őket és érdemes megóvni, ha mások fizetnek is érte.
Afrika elszigetelése nem vezet sehova, hiszen a konfliktusok eszkalálódnak, a feszültségek nőnek és a helyiek teljes apátiába esve, felszámolhatják a jövőjüket. A legnagyobb igyekezet ellenére Afrika lakosai a mindennapi megélhetésüket segítve és a hétköznapi problémáikra a gyors megoldást választva, a természeti értékek visszafordíthatatlan felemésztésével foglalkoznak.
Ne felejtsük el, hogy az igazi rossz példát, és a pusztításhoz szükséges eszközöket is mind a korábbi telepesektől, gyarmatosítóktól és a jelenlegi üzleti partnereiktől kapják. Így felelőssége is, igencsak nagy az Afrikán kívüli társadalmaknak.
Vajon miért nem azokat vették át példaként, ahol rezervátumokat, nemzeti parkokat létesítettek és ezzel együtt a turizmus fejlesztését tekintették célul ? Nem tudni .
Amíg a világ többi felének szüksége lesz az olcsó nyersanyagokra, ásványkincsekre, munkaerőre az afrikai népeket igyekeznek a végtelenségig kihasználni és a butaság olyan szintjén tartani ahol a korábbi erkölcsi normák felborulnak, a tradíciók a semmibe vesznek, a hasznos egyensúlyi állapot a körülöttük élő természettel már senkit ne érdekeljen.
Ez a folyamat viszont csak akkor állítható meg, ha Afrika felzárkózik kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági szinten is a többi kontinens képességeihez . Hogy ezt a fejlődést többiek mikor fogják hagyni ? Valószínű minél később. De addig olyan, végzetes hibákat követhetnek el, hogy tönkreteszik a még meglévő változatos flórát és faunát . Az öntudatra ébredés, ha azzal jár együtt, hogy legelőször is , kiirtsák a velük együtt élő más népeket, nemzeteket csak azt bizonyítják a kritikusaiknak, hogy alkalmatlanok sorsuk önálló irányítására és majd a volt gyarmattartók, mint gondos keresztapák gyámolítgatják őket az idők végezetéig .
Mi a helyzet a segélyekkel ? Sajnos nagyon rossz tapasztalataink vannak, hiszen az európai és amerikai iskolákban szocializálódott "afrikai elit", akiket igyekeztek mindig befolyásolni korábbi uraik , hamar pénzforrásnak tekintette azokat a segélyszervezetek, amelyek könnyes szemű, felpuffadt hasú, afrikai éhező gyerekekkel mindenkit meggyőztek, hogy kinyissák a pénztárcájukat.
A segély "biznisz" beindult és azóta is dübörög, hiszen egyik oldalon a lelkiismeret, másik oldalon pedig a pénzsóvárság motiválja. Ameddig ez minden afrikai kormánynak bevételt jelent, addig szabad utat adnak neki. De csak addig. Hiszen a pénzek vagy adományok felhasználása többnyire ellenőrizhetetlen és a hasonlít ahhoz, mint amikor jéghegyeket akarnánk hajszárítóval feloldani.
A látványos megélhetési nehézségek, a szegénység, az éhezés, mind-mind a népesség iszonyú növekedése miatt, valamint a lakosság értékrendjének teljes felborulásában keresendő. Az afrikai kontinens lakossága 15-20 év alatt megkétszereződik. A mezőgazdaság nem képes ennek a hatalmas tömegnek az eltartására, csak a még meglévő természeti értékek kárára.
A megoldások között az első helyen szerepelhetne egy szemléletváltozás. Eszerint a családok csak annyi gyermeket vállalnának amennyit lelkiismeretesen, biztonságosan, saját erőből, fel tudnak nevelni.
Miféle üzenetet küldhetnek azok a segélyek, amelyek egy túlnépesedő Afrika éhező szegényeinek a mindennapi élelmiszereit pótolgatva, mintegy infúzión tartva meghosszabbítja egy hamis és használhatatlan társadalmi forma agóniáját . A válasz sokféle lehet, a csodák várásától, a "halászni megtanulásig" vagyis a tudatos gondoskodás elsajátításáig terjedhet.
A feladat a XXI. században nem lehetetlen, hiszen a tudatos felelősségvállalásra való nevelés a kommunikáció terjedésével gyorsabb ma, mint azt valaha is elképzeltük. Félreértés ne essék, szerintem Afrika többet érdemel, mint segélyeket, buta és korrupt vezetőket, lelkiismeretlen külföldi kizsákmányolókat. Afrika elsősorban a szeretettünket, és aggódó odafigyelésünket érdemli.