Hírek Napló Túramozgalom Teljesítménytúra Saláta Linkek

Napló

Tartalom: előkészületben a Mátrahegy 30, Muzsla és  az idei  Mátrai Csillagok + Galga 25 és a Gödöllő 30 éjszakai
 
2007.03.15.     Népek Tavasza 30

Útvonal: Miskolc, Hermann Ottó Emlékpark kez Fehérkő-lápa kez Lillafüred kez Vesszős kez Borókás-teber kez Sebes-víz kez Jávorkút kez Csipkéskút kez Bánkút kez Nyírkő kez Farkasnyak kez Jubileumi-forrás kez Ómassa kez Garadna kez Arany-lépcső kez Örvénykő kez Válint kereszt kez Csókás kez Kaszás-rét kez Hársas-bérc kez Miskolc, Hermann Ottó Emlékpark

Táv: 30,1km Szint: 1280m MTSZ: 71 pont Szintidő: 8 óra
Beszámolók: elérhetők innen!

Szeretem az ünnepnapra szervezett túrákat, főleg ha az a közelben van, és nem kell korán ébrednem. Reggel 7 óra mikor csörög a vekker, kész megváltás ahhoz képest, ha az ember a 03:33-as pesti vonatot akarja elérni, mert akkor negyed háromkor már biza ébredezni kellene. Szóval későn érek ki a rajtba, kilenc előtt pár perccel sikerül elrajtolnom, útban a rajt felé még látom Tivadart a diákjaival, gondolom nem volt egyszerű kijutniuk Garadnára, a közel ezer embert megmozgató túra rövidebbik távjának rajtjához. Ismerős az útvonal, hiszen erre gyakran jártam diákkoromban, gyakran suli helyett kisvasúttal kimentünk Lillafüredre majd Fehérkőlápa és Gulicska érintésével visszafelé gyalog vagy fordítva. Vannak emlékek erről a szakaszról, hozzá teszem azért Miskolc felöl elég kemény emelkedő vár az emberre. Négy és fél kilométerre jut 409 méter. Meleg van nagyon, szép időt fogtak ki a rendezők, hamar lekerül rólam a polár és szépen sorban előzgetem a korábban rajtolókat, jó nézni, hogy többen családdal együtt vágnak neki. Tűzköves és Gulicska között virágban az erdő, van itt minden: hóvirág, szkilla, tüdőfű, pirosló hunyor és még sorolhatnám, ha ismerném a többit :) Mivel nem voltam még ezen a távon korábban, így kicsit meglep az első pont. Abban a hiszemben voltam, hogy ki kell menni majd a kilátóhoz, de még a Hajnalka-forrás előtti réten vártak rám a pecséttel. Itt találkozok Anitával, akivel tavaly nyáron együtt mentünk végig a Bükk 900-on. Jaj, itthon nézem a pecsétet, rajta Szamosi Csaba neve, Tivi sokat emlegetett haverja és kollégája. Innen együtt haladok a tiszaújvárosi bandával egészen Vesszős-forrásig, ahol jobbnak látom ha ellépek mert ez nem az én tempóm. Remélem nincs harag Anita, de ha menni kell? Igaz Tivi? Te már csak tudod... :D A forrás után felérve a nyeregbe a p+ jelére térünk át, ahol még korábban sosem jártam, kellemesen hűvös erdők, fenyvesek jellemzik ezt a szakaszt. Igazán kedvére való az embernek ebben a kora tavaszi időjárásban. Kicsit bizonytalanul haladok, nem akarom elvéteni a piros sav-ról letérő szalagozást. De mint kiderül, ez csak az ellenőrző pont után következik. Pecsételek a Sebesvíz feletti ponton, aztán lemegyek a panzióhoz majd jön egy nagy kedvenc a Huba-forrás, nagyon meredek és csúszik az avar, nehéz a lejutás Garadnára. Eddig a túrán nem kaptam semmilyen ellátást, hát itt volt az alkalom pótolni, a rendezők alaposan felkészültek az etetésre és itatásra. Van vajas és zsíros, talán lekváros is ha jól láttam de bográcsban is főtt valami. Iszom egy pohár teát, nem vagyok még éhes. Érdekesség képpen meg kell jegyezzem, hogy ezen a túrán mindig nagyon sok áldozat kész nyugdíjas turista segíti a rendezést, csak azért írom le, mert jó nézni, ahogy kenik a kenyeret rendületlenül és mindig van egy kedves szavuk hozzánk. Dínomdánom után jöhet a nyögés egészen Örvény-kőig, mert hogy ezt a szakaszt sosem kedveltem igazán. Meredek és sosincs már vége hangulatot áraszt, aggasztóan fárasztó :) Felérve veszem elő az igazolólapot mikor megszólítanak, Miklós Zoli a bátor legény. Régen találkoztunk már, szó szót követ és máris elnyertem egy pontőr titulust a 2. Bükki Források Teljesítménytúrára. Nah, hiszem már úgyis jelentkezni akartam a csapatnál, aztán kapom tőle az információ áradatot, hogy mennyi minden lesz nyáron, Erdély is szóba jön, ott a helyem! Pacsizunk aztán ők tovább, Zoli a most a görömbölyi társakkal jött, egy hölgy ismerős is a Szlovákparadicsomi túráról, de nem szólítom le, nehogy melléfogjak :) Innen már végig lejtmenet, egyedül haladok meglehetősen jó tempóban. Anita azt ígérte úgyis utolérnek, hááát nem így lett :) Lilla-barlang előtt találkozok egy párral, akiket még a Sebesvíznél megelőztem, túra végéig azon gondolkozom, hogyan kerülhettek elém... mindegy, lehet csak én vagyok útvonalkövető. Hársas-bércen még egy kötelező megjelenés aztán irány a cél, ahol rengetegen vannak, többnyire iskolások. Nagy nehezen kapok egy célidőt, aztán gratuláció és egy kitűző. Kár, hogy oklevél nincs azaz ezen a túrán sosincs. Érdekes érzéseim vannak ezzel a túrával kapcsolatban, mindig azt érzem, hogy nincs hangulata és hogy valami nagyon hiányzik... évekkel majd ez is kiderül.

2007.03.03.     Bükki Kilátások 43

Útvonal: Szilvásvárad kez Kelemen-széke kez Katonasírok kez Őr-kő kez Cserepes-kő-barlang (frissítőpont) kez Vörös-kő-bérc kez Őserdő kez Tar-kő kez Nagy-mező, síház (frissítőpont) kez Pazsagi erdészház kez Hosszú-völgyi erdészház kez Ódorvári rom kez Völgyfő-ház kez Várkúti turistaház

Táv: 43km Szint: 1700m MTSZ: 98,5 pont Szintidő: 11 óra
Beszámolók: elérhetők innen!
Pedig azt hittem, hogy idén sikerül rekordot döntenünk, és végre valahára háromnál több főnek is sikerül eljutnia együtt kicsi egyesületemből egy teljesítménytúrára! Tivadar négy főre esküdött, jött volna rajtunk kívül Szamosi Csabi is, aztán ő, valamint Pecsenye Peti otthon maradt. Igaz így is 4-en találkoztunk a vasútállomáson, Miskolcon. Gizi elhozta egy túratársát, Kuty Lacit, azaz ismét 3 VTBE-s lett a vége. Kellemes vonatozás után Egerben átsétálunk a buszpályaudvarra, ahol finom, erős kávét ihattunk, majd rövid buszozás után és hála az előnevezésnek 7:45-kor neki is vághattunk a 43 km-es távnak. Megmondom őszintén, először jártam a Bácsó-völgyben, korábban névről sem ismertem, így fagyosan, zúzmarásan viszont elsőre nagyon tetszett. Nagy segítségemre volt a túrabotom, amit sikerült nagyjából kiegyenesíteni, ugyanis hét elején nagyot estem vele a Szuszogón, pontosan a bot legvékonyabb részére, persze hogy elhajlott… Egyből fel Kelemen székéhez (704m), hátra tekintve gyönyörű kilátás nyílik északra és tiszta idő révén a távolban felsejlik a Tátra körvonala. Szép látvány, meg kell hagyni! Sajnos itt, Tivi és a többiek már lemaradtak. Fent zsírkrétával bevések egy ikszet, pár perc alatt leérek a Katona-sírokhoz, majd fel Őr-kőre, itt most magunknak kell pecsételni. A csúcsról délre nyílik csodálatos kilátás, több túrázó gyűlik itt össze, mindenki pihen pár percet a tájat vizslatva. A rét felé tartva, összefutok Giziékkel, kapok egy finom cukrot. Tivadarról érdeklődök, mondják, nem kell várni rá, pár perccel van csak mögöttünk, nyugodtan menjek csak, majd utolérnek. 9,2 kilométernél jön az első igazi ellenőrzőpont, Cserepes-kő, ahol almát kapunk. A pontőr mindenkit megkér, hogy ha találkozunk az elkóborolt kis vizslájukkal, akkor vigyük a legközelebbi pontra. Tar-kőig rengeteg hóvirágot látni a turistaút mellett. Kivételesen nem haladok keresztül az Őserdőn, és milyen jól teszem, hiszen nagyon helyesen a rendezők az elkerülő útra tették a következő pontot. Nem is figyeltem a leírásban, így meglepődök, mikor felbukkan előttem a bója. Kemény emelkedő következik Tar-kőre, felérve ki is terülök pár perce, frissítek, nehezemre esik felállni. Túl vagyunk kevéssel több mint ezer méter szintemelkedésen, de még sok van hátra, körülbelül 29km, no de legalább nem szintben ;) Lefelé, végre lejtmenet! Nem esik jól az aszfaltozás, Nagy-mező csodás, mint mindig, a síházban forró tea és vajas-zsíros kenyér, ki mit kíván. Az elveszett kölyök vizslát már valaki lehozta ide, aranyos jószág, mindenkitől kap egy kis simit :) Visszafelé haladva, ugyanis a mező közepéről vált ki a zöld sáv, összefutok a csapatommal, mindenki jó tempóban halad. Kezd beborulni, egyre jobban fúj a szél, reméltem sikerül még pár km-t kihúzni eső nélkül. Szerencsére még a Pazsagi erdészházig eljutottam, aztán itt elkezdett esni. Közben Keskeny-bükknél szúróbélyegzővel igazolok, majd ugyanezt teszem az erdészháznál, kapucni fel, mazsola be :) Egy kis ideig a kék sáv, majd erről letérve a kék kereszt követem egészen a Hosszú-völgyi erdészházig. Hát mit mondjak, nem ez a kedvenc szakaszom, nagyon bokatörő és bármilyen furcsa, nyáron még nehezebb erre a lejutás, hiszen fejfölé érő csalán szokott ezen a részen lenni. Most se volt könnyű, a kitartóan csepergő eső mellett a talaj már nagyon felázott, így oda kellett figyelni minden lépésre. A Hór-völgyben párás levegő fogad, no meg az a tudat, hogy innen még fel kell kapaszkodnom Ódorvár csúcsára, ahol újabb igazolópont található. Na igen, ez a szakasz igazi zsírégető szakasz, egyszerűen nem visz a lábam felfelé, 5-6 alkalommal is meg állok mire felérek a ponthoz, útközben még frissítek a névtelen forrásnál. Igazából már több éve gondolkodom, hogy miért nem foglalja és nevesíti ezt a forrást valamelyik egyesület, hiszen minden évszakban bőséges vizet ad. Egészen a fent van a bélyegző, csúsznak a kövek, nehezemre esik egyensúlyozni, de fentről borzasztóan szép kilátás fogad, párafelhőben az egész völgy és a környező csúcsok, már nincs sok hátra! Völgyfő-házhoz alig 20 perc alatt érek, pecsételek, kapok banánt és kekszet, valamint két pohár forró teát! Nagyon jólesik, kezd hűvösödni. Pár laza kilométer és a célban is vagyok, gondoltam ekkor még, de óvatosságra intett a Török-út, hiszem majdnem járhatatlan lett az esőzés által, persze az erre járó autók is kitetettek magukért. Jó mély a talaj, csak úgy cuppog a cipő, nehezen lehet haladni. Kövesdi-kilátó környékén szerencsére normalizálódik a helyzet és 16:40-kor sikerül célba érnem, a Várkúti turistaházba. Átveszem a díjazást, dicséret amiért ilyen jó állapotban van az igazolólapom. Egy kis élcelődés, hogy biztos a gatyámban vittem végig. :) Teázom, melegszem, akár egy korábbi buszt is elérhetnék, de várok a társaimra, mivel fél óra után sem bukkannak fel, elindulok a buszhoz, itt a buszra várva az utolsó pillanatban hozza le a rendező Gizit és Lacit. Tivadar alias Bikki Gergő ekkor ért a célba. Hazafelé jó hangulatban telik az utazás, nekem első teljesítésem volt. Hosszú idő után az első hó nélküli BükkiKi amint hallottam, nekem így sem tűnik könnyű túrának. Tetszik a rendezés, viszlát jövőre, remélhetőleg hóban ;)

2006.12.16.     Tortúra 65 TT

Útvonal: Miskolctapolca kez Nagy-Kőmázsa kez Nagy-Som-hegy kez Bükkszentkereszt kez Hollóstető kez Szarvas-kút kez Sugaró kez Kecskeláb-rét kez Nagy-mező kez Csalános kez Csurgói erdészház kez Faktor-rét kez Keskeny-rét kez Tar-kő kez Toldi-kapu kez Hereg-rét kez Tamás kútja kez Gyökeres-lápa kez Táskás-rét kez Zsuzsa-forrás kez Völgyfő-ház kez Vasbánya-nyereg kez Várkúti th. kez Bikk-bérc kez Nagy-Eged oldala kez Bajusz-hegy kez Vécsey-völgy kez Eger

Táv: 65km Szint: 1990m MTSZ: 140 pont Szintidő: 16 óra
Galéria: itt
Beszámolók: elérhetők innen!

Idén negyedszerre vágtam neki ennek az extrém túrának. Különösen kedves számomra ez a túra, hiszen 2001 telén ez volt életem első teljesítménytúrája és ki gondolta volna akkor, hogy az akkori nehéz körülmények között feladott cirka 65 kilométeres etap egyben egy új hobby-val ajándékoz meg :) Akkor 40 km-ig jutottam barátommal Rakaczki Zolival, Tamás-kúti ellenőrző állomáson aztán Zoli azt mondta ennyi, ő nem megy tovább, átfázott és elmacskásodott a lába ahogy nekem is, de engem vitt volna a szívem még átázott bakanccsal és vizes zoknival is... 30-40 centis hó végig és igazából csak a kocsiban tudatosult bennünk milyen hideg is van valójában: -11°C  este 6-kor. Így utólag átgondolva a dolgot, talán észszerű volt a döntés. Ez a feladás akkor tüskét hagyott bennem, eddigi első és utolsó feladásom egy lefelé nevezés mellett ( Téli Mátra 2005-ben  42-ről 36-ra). Most, ahogy az ezt megelőző 2 évben ismét Tivadarral haladtam, tavaly csak 12 km-t jött velem, tavaly előtt pedig Bánkúttól segített. Most együtt rajtoltunk 6:03 perckor szokásosan a Miskolctapolcai Általános Iskolából. Rajt után a műútról letérve az erdőben gyönyörű látvány fogadott, zúzmarás fák mindenfelé. Ekkor még bőven sötétben haladunk, ám a lámpámat nem veszem elő, kellő fényt adott ugyanis a zúzmara és az avar sem volt túl vastag hogy botladozzunk benne. Vörös-kő közelében mindenki elkészíthette a szokásos napfelkelte nyújtotta témafotóit. Nagy-Som-hegy minden évben nehézséget nyújt de nem túlzás azt mondani, hogy most sikerült megenni a hegyet, nekem kifejezetten jól jött, hogy előző hétvégén is túráztunk a Partizán út keretében. Bükkszentkeresztre 8:20-ra értünk, jó félórával jobb idő mint tavaly amikor sikerült majdnem a leglassabban felérnem. Pecsételünk, kortyolgatjuk a langyos teát, Tivi elmegy a boltba vásárolni, ahol ajándékba! kap 3 szaloncukrot , addig én tartok egy kis technikai szünetet. A falut elhagyva a sárgán haladunk egészen Szarvas-kútig, majd Rejtek és Sugaró következik, a hatalmas töbrös részeken szokatlan volt látni a megmaradt havat, de nagyon szép látvány volt! Pár fénykép, néhány darab mézes süti, aztán találkozás vadászokkal Kecskeláb-rétnél és innen kisebb terelés a vadászat miatt: Nagy-mezőig végig a műúton a szokásos zöld helyett. Félórányira vagyunk a következő ponttól, ahová 11:30-ra érkezünk. Itt a Csurgói erdészháznál dézsmálunk egy kicsit az ellátásból, én a szokásos vajas-hagymás kenyeret, Tivi zsírosat és a tea is forró! Egyeztetünk aztán 15 percet pihenünk a szokásos félóra helyett, végül is jól bírjuk mind a ketten és az időjárás is kegyes most hozzánk, miért ne mennénk? Rövid szakasz a sárgán majd az OKT útvonalán haladunk Tar-kőig, ahol olyan látvány fogad amit amíg élek nem felejtek el! Ködbe borult az egész déli-Bükk a ködhatár 500-600 méteres magasságban volt így láthattuk az Ódor-vár és Vár-hegy csúcsát, valamint a távolban a Mátrát a Kékessel a tetején :) pár percet üldögélünk és fotózgatunk, én nem tudok betelni a látvánnyal... aztán lassan leereszkedünk Tamás-kúthoz. Elvileg Valinak itt kellene várnia minket Bélával, aki csatlakozik hozzánk, de még nem értek fel kocsival, addig is teázom, pecsételek a túrajelentésbe, most nem kívánom a terülj-terülj asztalkámat, a Bánkúti hagyma dömping bántja az epémet. 10 perc után annyiban maradunk, hogy én tovább indulok. Nagyon nehezen érek fel a Gyökeres-lápai műútig, talán ez a pár száz méteres szakasz volt idén számomra a legnehezebb. 4-5 alkalommal is meg kell állnom pihenni mire felérek de tudom, hogy innen könnyű dolgom van. Így is lett hiszen, nagyon jó tempóban haladtam majd Völgyfő-háznál ért utol a sötétedés. Közben még Zárdai Pistivel összefutottam Csurgó után másodszor és mint kiderült nem utoljára. Ahogy sötétedett úgy jött a köd is, itt több túratárssal is találkoztam, ez a szakasz volt a legforgalmasabb, egymást előzgetve sikerült eljutni a Vár-kúti turistaházhoz. Igaz a Kövesdi-kilátónál én még ládázni akartam, de a köd elvette a kedvem, majd talán egy másik alkalommal. A házban ismerős arcok a korábbi túrákról :) Egy szelet kenyér lecsusszan teával, ezen az éven minden ponton nagyon finom teát főztek a rendezők! Innen már csak 2 óra és célban vagyok. Rosszul gondoltam! Nagy volt a köd én pedig nem indultam tovább egy csapattal, hanem pihentem még egy kicsit és egyedül indultam tovább, nagyon nem kellett tartanom az úttól hiszem számtalanszor jártam már erre. Lebecsültem a ködöt és a sötétséget, két lámpával haladtam, ledes fejlámpával és halogén izzós kézilámpával... normális esetben jó 30 méterre elvisz a kettő együtt most jó ha 2 métert előre láttam. Sikerült elvétenem egy elágazást, 50-100 méter után sem volt jelzés és szembe is jöttek :)) az út is elfogyott, alkalmi társaim inkább bevetették magukat a sűrűbe, igaz én is ezt tettem csak én a helyes utat keresve ők pedig amerre az autók hangját hallották. A sűrűben egy úttal feljebb jutottam, de ez sem volt nyerő, hiszen ez is szűk ösvénnyé vált. Ekkor meghoztam a csodálatosan bölcs döntést, vissza az utolsó jelzésig, mielőtt tényleg eltévedek. Mondanom sem kell, hogy a köd továbbra sem könnyített a dolgomon... 10 perc múlva meg is találtam az elvétett elágazást, mentségemre Tivi elmondása alapján ők is itt kavartak el, meg még jó páran szerintem :) Aztán kiértem a szőlőkhöz, ahol 2 szalagot találtam és meglepve tapasztaltam, hogy amióta utoljára itt jártam jó pár új kerítést felhúztak a szőlők körül... nem is találtam a helyes utat a ködben... folyamatosan hangokat hallottam mögöttem, aztán előbukkant egy 4-es csoport és együtt haladtunk a műútig persze nem a helyes útvonalon... a sötétben még összefutottunk egy enyhén ittas egyénnel, aki lámpa nélkül tartott valamerre :)) Pistivel aztán megint találkoztam ott, ahol le kellett volna jönnünk végül is. Negyedóra múlva aztán már a célban ihattam a jól megérdemelt forralt bort. Aztán egy gyors vágta a vonathoz, már amilyen gyors lehet egy vágta 65km után... 3 percen múlt, hogy elértem! Jövőre lehetőség szerint újra nekivágok...

2006.09.02.     Mátra 40 TT

Útvonal: Pásztó kez Muzsla kez Mátrakeresztes kez Fallóskút kez Vándor-forrás kez Ágasvár kez Óvár kez Mátrakeresztes kez Hideg-kút kez Nagy-rózsás kez Pásztó

Táv: 36,5km Szint: 1770m MTSZ: 90,5 pont Szintidő: 10 óra
Galéria: hamarosan!
Beszámolók: elérhetők innen!

Igazán nem volt nehéz eldönteni melyik TT-t válasszam erre a hétvégére! Azt hiszem, aki volt már MÁTRA TT-n az egy kicsit mindig visszavágyik és lehetőség szerint megpróbál évről-évre elindulni ha erre lehetősége van. Én 2 évvel ezelőtt voltam először, tavaly nem jött össze, de idén mindent úgy alakítottam, hogy itt lehessek. 7:45 körül érkeztem Pásztóra, 8 után pár perccel sikerült elrajtolnom a kollégiumtól. Legutóbb a Szent László 33 TT révén jártam itt, kultúráltabb közeg mint a sportpálya ahol korábban volt a rajt-cél (tisztálkodási lehetőségek, átöltözés stb.) A túra jó 3 km betonkoptatással kezdődik egészen Benkó-tanyáig, ami ugyebár minden túrázó rémalma, nagyobb terhelés jut a lábakra, főleg a bakancs és túracipők jóvoltából, de hát nem is ide tervezték szegényeket… A tanyát elhagyva következik a Somos-bérc megmászása ami szintén kínszenvedés :) Sebaj közel már az első ellenőrző pont, 9:43-kor pecsételek 8,3 km-nél, 5 perc pihenőt tartok, már most látszik, hogy nagyon meleg nap elé nézünk s hol van még a vége! Kedvenc részem következik, Ólom-tető és Nyikom-nyereg majd nagyon meredeken lefelé egészen Mátrakeresztesig. A Zöld Sas büfében minden ami szem és száj ingere: 2 féle szörp, víz, lekváros-, zsíros- és vajaskenyér hegyek lilahagymával :) Alaposan bespájzolok, kitöltöm a tesztet, leadom 1 hibával, idén sem nyerek semmit :) Nem baj, no de a legegyszerűbb kérdést rontottam el, ahogy így utólag átgondolom. A pihenő után következik a túra egyik kritikus szakasza Fallóskút, Ágasvár és Óvár érintésével. Nagyon lassan haladtam egészen a turistaházig, rengeteg folyadékot fogyasztottam a meleg miatt és ez elnyomta a gyomrom, pedig itt jó szokásomhoz híven a csúcs megmászása után mindig elfogyasztok egy jéghideg Pilsner Urquell-t. Ez most kimaradt :( bár idén BHG azt javasolta, hogy előtte is meg utána is :) na persze… igyon aki bírja! Nehezen értem fel a csúcsra, félúton bíztatott egy 10 év körüli srác, hogy lefelé sokkal nehezebb lesz. Milyen igaza volt, hiszen a térdem nagyon rosszul viselte ezt a sziklás-meredek hegyoldalt. Óvár idén kimaradt a 40-esek távjából, amit őszintén szólva nem is nagyon bántam, annak ellenére, hogy szép emlékek fűznek hozzá, falmászás és a többi :) Talán nem hiába tették a Várak a Mátrában mozgalom igazolójeleit is csak a vár lábához. Zoltán-forrás után rengeteg őszi kikerics volt a réten, a lejtmenet a faluig megváltás volt számomra, ahol egy nagy adag fagyit betoltam, hátha nem bírja ki a hasam a célig :D Hideg-kútig sok le-fel az egész túrára jellemző tökéletes, néhol már-már fölösleges szalagozással. No de Pásztóig már csak lefelé, hiába no sok azért 36 km-re közel 1800 szintemelkedés. Nagy-rózsásnál még mindenki szőlőzhetett egy jót a célig, ahol paprikás krumpli fogadott minden célba érkezőt. Különösen szimpatikus, hogy külön sütötték hozzá a kolbászt, így mi vegák is ehettünk belőle. A célban vásároltam még egy üveg mézkülönlegességet (mustár-fenyő) a Muzslai pont őrétől. Jó egy óra hosszát sziesztáztam a célban, átolvastam a Mátrakeresztesen kapott Magyar Túristát aztán lassacskán elindultam az állomásra…haza Miskolcra! Jó rendezés, kiváló ellátás, nehéz terep, de valamit valamiért!


2006.08.26.     Vadrózsa 30 TT

Útvonal: Rózsaszentmárton kez Kopasz-oldal kez Somlyó-hegy kez Széles-kő kez Hármashatár kez Eszter-forrás kez Nagy-Hársas, kilátó kez Hármashatár kez Pincék kez Rózsaszentmárton

Táv: 29,4km Szint: 890m MTSZ: 62 pont Szintidő: 8 óra
Galéria: hamarosan!
Beszámolók: elérhetők innen!

Sajnos idén is körülbelül 2 órát vesztegeltem Gyöngyösön, a pedig a neten a Volán menetrend 7:10-es buszt írt átszállásnak, de ilyen nem létezik, no sebaj tavaly is hasonló okokból vártam itt a kilenc előtt pár perccel induló buszra… a rajtról cirka 40 percet késtem, így belehúztam az elején nehogy haza induljon a pontőr. Késtem is bőven, jó 20 percet. Közben olyan dolog történt velem, amit még nem pipáltam pedig jó pár teljesítménytúra mögöttem van. Történt ugyanis, hogy a Kopasz-hegy oldalában lévő földúton vezet a P+ egy mezőgazdasági terület közvetlen közelében, távolabbról már hallottam is hogy szántanak, de amint egy kanyart bevettem éppen velem szembe jött a traktor és gyakorlatilag felszántotta a szekérutat. Bokáig gázoltam a frissen szántott földben, mert az út eltűnt, tőlem balra sűrű cserjés, nincs menekvés… :) 20-30 méter után meguntam s átvágtam a cserjésen, bár nem volt egyszerű feladat. Műúton kiráztam a sok földet a túracipőmből aztán irány a hegy. Éppen indultak a pontőrök mikor a Somlyó-hegy csúcsától jó 200 méterre ideiglenesen felállították újra a pontot, pecsételtem aztán uzsgyi tovább, hogy ne legyen gond a következő ponttal :) Itt jegyzem meg, hogy rengeteg gomba volt az erdőben, igazi gombász paradicsom ez a környék! Széles-kőhöz már bőven zárás előtt beértem, kaptam egy szép őszibarackot, kicsit leültem pihenni a tó partjára. Rámfért! 9 km másfél óra alatt, hát ez bizony nem az én tempóm… Mivel a többi pont zárása már nem jelenthetett gondot visszavettem a tempóból. Fentről még készítettem pár szép fotót a tóról. Komótosan ballagtam Hármashatárhoz, ahol bevallom őszintén hiányzott a tavalyi pezsgőtablettás frissítés, bár nem szoktam élni hasonló italokkal, amiket túrákon adnak (szörp ami még elmegy, kóla, Plussz és társai) de nagyon meleg napot fogtunk ki mára így fogyott a vizem rendesen. Eszter forrásig gombadömping és szerencsére a szederszezon is most indult be a Kis-hegy északi oldalán,  mindenesetre érdekes volt látni, hogy több az éretlen, mint az érett gyümölcs augusztus utolsó napjaiban. Alaposan belakmároztam, a forráshoz érve kicsit már félve is ittam a vízből :) A ponthoz érve reménykedve kérdezik a rajtszámom: „9-es? Neeem 86-os!” Valaki nagyon elkavarhatott az előző ponton, mert ott még megvolt… fogyasztottam pár szelet nápolyit, kell az energia a Nagy-hársashoz! Tavaly megtanultam ennek a sose érsz a csúcsra hegynek a nevét egy életre, igaz akkor a sár miatt sokkal nehezebb volt felérni, mint az idén. A geodéziai torony bezárt, mikrohullámú berendezésekkel szórják a műsort a környező faluknak, ezt védendő lelakatolták a külső bejáratot. Szerencsém volt, mikor felértem pont fent volt a karbantartó, aki éppen az akkumulátorokat töltötte az aggregátorral. Felmehettem a toronyba, ahonnan pazar kilátás van Pásztó irányában, de Rózsaszentmártont is szépen lehetett látni. Kéthetente kell lakatot cserélni amint azt a karbantartó elmondta, de belül van egy vasrács, amire nem számítanak, ahhoz már célszerszám kellene…emberek... No mindegy, elvileg ládázni is akartam, de azt „társaságban” nem lehet majd máskor. Lefelé a pincéket már nagyon vártam, bort szeretettem volna venni, reménykedtem lesz idén is valaki, aki kint lesz. Volt is, eredmény: 2 liter rizlingszilváni baráti áron csupán 400 forintért. Finom, nagyon finom bár nem vagyok borpárti s nem is magamnak vettem, hanem otthonra. A pontnál, ami a polgármesteri hivatal pincéjénél van :) (ilyet se hallottam még) nápolyi, bor, víz, üdítő kánaán, feltankolok és irány a cél, a vége kicsit monoton, a melegben pedig fárasztó az aszfalton caplatni.  Miután átgyalogoltam a falun 16:10-re érkeztem a célba, negyedórám maradt a buszig Gyöngyösre, gratuláció, 2-ik teljesítéséért kitűző s oklevél átvétele, noszogatás hogy maradjak a következő buszig s egyek gulyást :) no hiába kedvesek itt a rendezők, ezért is szeretem ezt túrát, tájat. Mindenkinek ajánlom ezt a TT-t : jó rendezés, jó ellátás, szép vidék, nálam ez ötöst ér! :)

2006.08.05.       Bükk 900 TT

Útvonal: Bánkút kez Bálvány kez Nagy István erőse kez Fodor-hegy kez Huta-bérc kez Mélysárbérc kez Feketesár-bérc kez Kőrös-bérc kez Vörössár-bérc kez Kukucsó-hegy kez Ispán-hegy kez Istállóskő kez Nagy Kopasz kez Virágossár-hegy kez Tar-kő kez Büszkés-hegy kez Három-kő kez Nagy-kőhát kez Kis-kőhát kez Pipis-hegy kez Felső-Borovnyák kez Bánkút

Táv: 32km Szint: 2000m MTSZ: 88 pont Szintidő: 12 óra
Galéria: itt
Beszámolók: elérhetők innen!

 6 óra volt mikor elindultam Ómassáról Bánkútra, hogy belevágjak az első Bükk 900-as ttúrámba, mozgalom szinten 18 csúcson jártam már korábban (Ispán-hegy, Virágos-sár-hegy a kivétel). 7-re sikerült felkapaszkodnom a Vadász-völgyön keresztül, sajnos egyik kedvencemet a Száraz völgyet a korábbi esőzések szinte teljesen elmosták, hosszú szakaszon ördögszántásos lett. A turistaház előtt megreggeliztem, majd 7:30-kor elindultam, éppen  a Z+ jelzésre kanyarodtam volna mikor munkatársnőm Anita dudált rám, nem jöttek el a barátai, de nem akart otthon maradni, így eljött hátha csatlakozhat majd valakihez, gyorsan leszaladt nevezni. Hát mit mondjak, nem vitte túlzásba a felkészülést: fél liter víz, se térkép se bélyegzőpárna, ennivaló viszont bőven :) Nevezés után még bevásároltunk, vettünk még két 0,5 literes ásványvizet aztán már úton is voltunk Bálvány felé. Igazából csak itt tudatosult benne mire is vállalkozott, bélyegzőpárna nélkül ugyanis nehéz bizony az igazolás :) Az első 4 csúcs könnyen ment, aztán Kis-sár bérc felé völgyet tévesztettünk és felbaktattunk a Semmi-bérc nevű csúcsra, ahol jó 20 percig kerestük a csúcsot jelölő oszlopot, de nevéhez hűen „semmit” sem találtunk :) No sebaj gondoltunk majd visszajövünk a végén ha belefér. Gyerünk fel a Fekete-sár bércre ahol is megtaláltuk a Kis-sár bércet jelölő oszlopot :D és itt állt össze a kép a völgy tévesztésről és megvan a +1 csúcs…Innen egészen jól mentek a dolgok egészen Ispán-hegyig, bevallom őszintén ez volt az a csúcs volt amitől tartottam, nem hiába, több mint egy órán keresztül kerestük, 4 irányból próbáltuk megközelíteni míg végülis a megoldás a részünkről a következő volt: lementünk a zöld háromszögön egészen addig ahol a jelzés élesen dél-nyugatra fordul s mi innen indultunk észak-keletre egy alig kivehető úton. Jellemző, hogy felfelé azon imádkoztunk nehogy ismét a Kukucsóra másszunk fel, mert állagát tekintve teljesen egyforma a két hegy, visszafelé már nem találtuk ezt a csapást de azért sikeresen felértünk Istállós-kőre. Innen már könnyű dolgunk volt, Tar-kőn egy kis heverészés és gyönyörködés a panorámában, ismertük a Kőhátak trükkjeit, így könnyű találat volt mindkettő. Végére hagytuk Borovnyákot, a hátizsákokat beraktuk az autóba :) majd utána felmentünk a csúcshoz, ránk fért ez a kis segítség a végére, érdekes akusztikája van ennek a sípályának, történt ugyanis, hogy Anitával éppen arról beszélgettünk, hogy vajon  mindenki ezen a meredek pályán jött-e lett, majd jött a válasz a síháztól (jó 200 méterről) hogy IGEN mindenki erre jött :) pedig esküszöm nem kiabáltunk, ennek ellenére a hegy levitte a hangunkat :) Összességében: sokszor esőre állt az idő ennek ellenére azt mondom ideális időjárást fogtunk ki, viszonylag könnyű teljesítés ha Ispán-hegyet leszámítjuk, jó hangulat, sok szőlőcukor és túrórúdi, kedves szervezők igaz minimális szolgáltatással. Jó kis túra ez!!!


2006.06.04-05.       Mátrai Csillagok 40 TT

Útvonal: Gyöngyös kez Sár-hegy  kez Szent Anna kápolna  kez Mátrafüred kez Benevár kez Kékes kez Mátraháza kez Hanák kilátó  kez Muzsla-tető kez Mátrafüred  kez  Kozmáry kilátó  kez Sástó  kez Lajosháza kez Haluskás-rét kez Kozmáry kilátó kez Mátrafüred kez Gyöngyös

Táv: 38,8km Szint: 1540m MTSZ: 89 pont Szintidő: 11 óra
Beszámolók: elérhetők innen!

Hm! Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az eddigi legextrémebb teljesítménytúrám... Idén immáron harmadik alkalommal rendezik meg a MCSÉT-et, legyen itt az idei képletük asszem megérdemlik: Pünkösd + Mátra + Éjszaka + Csillagok = MCSÉT Picit nehezen álltam rá, hogy elinduljak az idei túrán, mert a Pünkösdöt megelőző hétén végig szakadt az eső és a túra napján is borús volt az ég. Sebaj gondoltam, hiszen eljött az ideje hogy teszteljem az új GTX-XCR-es cipőmet. Hogy kicsit érthetőbb legyek ez egy vízálló-lélegző cipellő. Kora délután indultam el Miskolcról és egy kötelező átszállás után hamar megérkeztem Gyöngyösre. Kellemesen hűvös időjárás fogadott, felhős égbolttal. Elsétáltam a rajtnak helyet adó iskolába, ahol rákérdeztem, hogy idén is lehet-e korábban indulni a hosszabb 40-es távon, mire kérdőn néztek rám és jött a válasz, hogy tavaly sem lehetett :) amire csak mosolyogni tudtam... mindegy úgyis éhes vagyok gondoltam. Rendezői javallatra egy közeli vendéglőben tanyáztam a rajtig, ahol sikerült egy bőséges vacsit elfogyasztanom. Hajaj csak bírjam majd a hegyeket telihassal :) körülbelül ekkor kezdett esni az eső újfent s megfordult a fejemben, hogy későbbi rajtolással egy rövidebb távra kellene menni. Majd jön az infó hogy módosítani kellett az útvonalat patak áradás miatt... jesszus mi lehet ott fent a hegyekben? Nekem sem kellett több, mondom akkor legyen 40 km idén is... indulás előtt szponzorok révén még kapunk egy kis energiaitalt. Aztán leadom megőrzésre a felesleges cuccaimat és pontosan 20:00-kor nekivágok Mátrának. Ki a városból, be a szőlők közé és fel Sár-hegyre. Nem, nem viccelődöm tényleg így hívják a drágaságot; az már a szőlők melletti úton látszik, hogy nem lesz egyszerű a terep, hatalmas pocsolyák nehezítik az utunkat, kapucnimat felhúzom mert esik az eső, a hegy teljesen ködbe borul mintegy misztikussá téve a tájat. Próbálom keresni szememmel a tetőn lévő torony lámpáit, de semmit sem látok, közben emelkedünk, turistaút sehol, szembe helyette ismeretlen nevű patak zúdul...köves, sáros és csúszós...magas a páratartalom, izzadom... ó bazz dehát ki az a hülye, aki ilyenkor nem otthon punnyad? 200-an vagyunk mint utólag kiderül ebből csak 40 őrült aki a leghosszabb távot választotta... Vannak még agyamentek és ez megnyugtat. Igazából nem is vesszük észre, hogy felérünk a tetőre csak mikor jön a kanyar és onnan lefelé tartunk a Szent Anna kápolnához, lassan kezd sötétedni. A kápolnánál kisebb tömeg jön össze, tanakodnak, hogy mi legyen. Én gyorsan pecsételek, majd tovább indulok, előttem a Vadmalac-Tibet páros halad, előveszem a fejlámpám és nyomukban haladok valóban óriási tócsákat kerülgetve. Ha egyáltalán tócsának lehet nevezni a földutat gyakorlatilag teljesen ellepő mély, bokafelé érő egybefüggően állóvizet.... jó 2,5 km ilyen szakaszból áll, míg el nem érjük Mátrafüred házait. Az eső picit visszavesz majd Benevár után lassan eláll, itt futok össze egy 3 tagú csapattal. Akikkel összeverődve haladunk tovább Kékes irányába. 2 srác aztán szépen lassan lelép és egyedül maradok egy sráccal akit Viktornak hívnak, gyors eszmecsere után arra jutunk legjobb ha együtt haladunk a továbbiakban. Kékesig semmit nem javul az utak állapota, szembe folyik a sártenger, minden lépésre oda kell figyelni, ha nem akarsz egy szaltót dobni, néhol bokafelett ér a víz, szépen lassan kezd beázni a cipő dehát nincs mit tenni, max egy gore baki segítene akkor boka felett se lenne gond :) túratársam már rég beázott közölte az én beázásom bakfitty lehetett az övéhez képest... Kékestetőn már néhány csillagot is láthattunk, a pontőrtől kaptunk energiaitalt és csokoládét, néhány ember összeverődik megint és morfondíroznak, hogy kihagyják a sípályát ami tavaly rémálom volt, mi is gondolkozunk aztán a javaslatomra megpróbáljuk a sípályát és láss csodát az egész túrán itt volt a legjobb minőségű a turistaút :) no de komolyan sehol egy csukára ragadó sárgombóc. Simán leballagunk Mátraházára ahol frissítünk, hajnal fél egy van... nem haladunk gyorsan de szintidőn belül még mindig. Viktor már érzi a vízhólyagokat a lábán, van cserezoknija de nem cseréli, igazából nincs is értelme, 5 perc múlva ugyanolyan vizes lenne... fáradok én is, szerencsére innen a pihenésé a szerep, hiszen most végig lefelé haladunk a Hanák Kolos-kilátó és Muzsla-tető érintésével egészen Mátrafüredig. A Kozmáry-kilátónál aztán pihenünk egy keveset, eszünk nápolyit és erőt gyűjtünk majd 02:20 körül továbbindulunk, szembe is jönnek túrázók, nem sok jóval bíztatnak az utak járhatóságát illetően... Sástónál a tó kiöntött, no comment ezen már megsem lepődök... a ponton forró a tea, most sokat jelent, mert nincs túl hideg de mégis. Eszünk pár szelet kenyeret, aztán tovább előre. Farkas-kút környéke rémálom, gyakorlatilag tök mindegy hova lépsz, úgyis ellep a víz, kikerülni nem lehet, csúszik lefelé és a cipőből bugyborékoló hangok szöknek ki mintegy ordítva azt, hogy hahó öcsi én megteltem, menj haza... Hajnalodik, jó érzés most ami máskor bosszant egy-egy túrán, sűrűn vannak pontőrök, kicsit már kezdett idegileg megterhelő lenni, hogy mindenhol víz és víz. Nem irigyeltem az ideiglenes pontőröket, akik Dezsővár helyett dekkoltak egy sátorral a hegyoldalban, gondosan elmagyarázzák, hogy lesz egy nehéz patakátkelés, próbáljuk megtalálni a szalagokat azok egy könnyű átjutást nyújtó helyre vezetnek. Ekkor már alig halljuk egymás szavát a hömpölygő pataktól Viktorral, akivel amúgy tök jól eldumáltunk tartva ezzel egymásban a lelket. Megtaláljuk a helyes utat, meg van az átkelés irány Haluskás, ahol cseresznyével várnak. Picit komikus, sz@rrá ázva a Mátrában hajnalban cseresznyézni, fáradtan és letörten. Vissza fel a Kozmáry-hoz ami után megváltás lesz a bicikliút, gondoltam én naivan, közben virrad és a madarak rákezdenek :) diadalfütty?! Aha, hát persze csak még messze a cél, és most már szorít az idő is, Viktor mondja, hogy húzzak bele menjek, mert én még beérek időben, de neki már nagyon fáj a lába a sok vízhólyagtól és a kimerültségtől. Elhagyta a hite, de nem lett volna szép egyedül hagyni, miután eddig segítettük egymást. Felvettem a tempót és behúztam a célba, 8 percünk maradt is :D
Majd közölték hogy +1 órát hozzáadtak a szintidőhöz, hát köszi! De ezt menetközben mondjátok legközelebb, másrészt ez sem szemrehányás mert asszem remek túrát hoztak össze a rendezők az időjárás ellenére, az ellátás is tökéletes volt... a célban grátisz ellátással és menetrend infóval! Viktor gyorsan ki is vitt az állomásra, mert csak percek voltak a vonatomig. Ezer kösz a fuvarért, ha olvasod!!! Felszállok a vonatra, tudatosul bennem, hogy a leadott cuccaim ottmaradtak... le a vonatról majd vissza a suliba... ez nem hiányzott a végére! Jövőre visszavár a Mátra!

2006.05.13.       Vidróczki 27 TT

Útvonal: Szorospatak kez Maconkai víztároló kez Felsőlengyend (Pusztatemplom) kez Mátraszentistván, Vidróczki csárda  kez Csörgő-malom  kez Vándor-forrás  kez Ágasvár kez Szorospatak

Táv: 26,8km Szint: 1010m MTSZ: 60,5 pont Szintidő: 10 óra
Beszámolók: elérhetők innen!

Valójában nem is tudom mi vett rá, hogy eljöjjek erre túrára, hiszen ha azt nézzük a nagybátonyi vasútállomástól még valamivel több mint 4 kilométert kell gyalogolni a rajtig, aztán a  célból majd vissza. Az már 35… kinek van kedve plusz 8 km-t gyalogolni?! Nem is igazán értem a rendezőket, no mindegy van busz is. A volánmenetrend azonban ismét megtréfált, hiszen a reggeli vonathoz nincs csatlakozás. Annak ellenére, hogy első rendezés volt a túra, több túratársra számítottam, gondoltam begyalogolunk majd közösen, így csak eltelik az a kevés idő a rajtig. Mindenesetre a vonatról kb. 6-7 túrázó szállt le s rögtön körbeálltuk a Volán buszmegállóját a menetrendet fürkészve és megállapítva nagyon bölcsen, hogy nincs busz :) Ám szerencsénkre a rendezők gondoltak ránk és két autót is küldtek, hogy elvigyenek minket Szorospatakra 300 pénz ellenében, nem igazán tiltakoztunk jobb híján. A rajt a nagyon kellemes környezetben lévő erdei iskolában volt, nevezés és egy szendvics elfogyasztása után fél kilenc körül sikerült elindulnom. A víztározó felé sikeresen elkavartam sokakkal egyetemben, hiszen a P+ jelzés a maga 2km-es szakaszával bizony csak 4-5 jelzéssel büszkélkedhet. Az irány adta magát, így különösebben nem okozott gondot a pont megtalálása. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy gyönyörű horgászparadicsomot alakítottak ki itt a Mátra aljában; 2 csinos lánytól kapom a pecsétet, némi eligazítást kérek aztán hajrá, irány az erdő ami már megváltás lenne ebben a melegben. De közbeszól a szántóföld :) elvileg ez a szakasz amint azt a lányok is elmondták végig szalagozva kellene, hogy legyen Pusztatemplomig. Ennek ellenére nem találok semmit, majd futókat követve lemegyek a patakhoz s azt követve haladok. Helyi mezőgazdasági munkások traktorról vezényelve mutatják, hogy jöjjek vissza patak másik oldalára, mert később már nem tudok. Majd kedvesen elmagyarázzák, hogy jutok el a templomromhoz. A pont nem a templomnál volt, hanem lentebb de már nem volt kedvem megnézni a romot a meleg miatt, még mindig nyílt terepen jöttünk végig kb.10 km-t. Hamarosan csatlakoztunk a vasútállomás felöl érkező sárga turistajelzéshez és innen már ismerős volt a terep a hajdani Mátrai Tánc túrákról, szerencsére már az erdők árnyékos útjait koptattuk egészen a Vidróczki csárdáig. Út közben összetalálkoztam teljesítménytúrázás doyenjével, Balázs bácsival is, aki a 43-as távot választotta, remélem sikeresen célba ért! Mátraszentistvánon terülj-terülj asztalkám várt minden túrázót , én vajaskenyeret választottam lilahagymával majd egy pohár gyümölcslevet is legurítottam :)  Alaposan belakmároztam kedvenc mátrai szakaszom előtt, ez pedig nem más mint a Csörgő-patak vadregényes tája. Szeretem a sok patakátkelést, hatalmas követ közötti mászkálást, itt találjuk a malom romjait is, ami még az 1930-as években még működött! A völgyet elhagyva a Vándor-forrásnál van a következő pont, ahol megtöltöm a flaskámat friss forrásvízzel, hazáig majd jó lesz a vonaton elv alapján , engem bizony már várt a finom és mondhatni szokásos pilseni söröm az Ágasvári turistaháznál! „Gyorsan” még „felvágtatok” a csúcsra is, ahol a következő ellenőrzőpont volt, majd lent a háznál elfogyasztok 2 szendvicset és a sörömet. Lassan komótosan készülök az utolsó szakaszra, ami végig lejt, nem kell sietnem, bőven szintidőn belül vagyok. Egy óra alatt érek le az erdei iskolához, átveszem a szép kitűzőt és oklevelet. A rendezők segítségével sikerül találnom egy egri családot, akik elfuvaroztak a vasútállomásig, ezt ezúton is köszönöm nekik! Első rendezés volt ez a teljesítménytúra, szerintem jól sikerült. Talán jövőre sikerül egy hosszabb távot is elvállalnom!

 levél a webmesternek Webmester: Kiss Zoltán                        főoldal                                         Utolsó frissítés: 2007.08.13.

számláló