|
Kiki a csoportban |
|
Filmismertetés Mérei Zsuzsa - Vikár András - Xantus János: Kiki a csoportban pszichodráma - játék - filmje 2010 Ősbemutató: 2010. március 16. A beszélgetős terápiák kezdetétől jelen volt az a törekvés, hogy ami történik egy folyamatban, azt valamilyen formában szükséges lenne megjeleníteni mások számára is. Készültek filmek a pszichoanalízisről is, sőt, a terápia vagy az analitikus folyamat megmutatása, az analitikus metafórák használata, kedvelt témája egy-egy méltán világhíres filmrendezőnek. Két analitikus szemlélettel dolgozó, összeszokott pszichodráma pszichoterapeuta, a filmrendező és stábja összeálltak azzal a céllal, hogy csinálnak egy pszichodráma filmet. A csoporttagokat az etikai szabályok messzemenő figyelembe vételével eleve úgy hívták intenzív önismereti munkára, hogy már a hirdetésbe is megjelenítették, hogy kamera lesz jelen, a film bemutatásra is készül. Aránylag ritka valaki életében, hogy egyszerre két történelmi pillanatnak tanuja, de az alkotás megszületése egyszerre hat a filmművészet és a pszichodráma napjainkban zajló történetére. Itt és most. Az alkotásra vállalkozók beviszik a nézőt egy pszichodráma csoport folyamatának egy játékába, olyan tapintattal, amit csak a „respektábilis kapcsolat" fogalmának mély ismeretével, átélésével, s mi több, annak magas szintű alkalmazási készségével / képességével lehetséges megtenni. Ez a terep nem veszélytelen, az erre vállalkozók mindegyiket elkerülik. A néző nem egy csoport elejére érkezik, a csoporttagok már dolgoztak együtt, a néző ennek a folyamatnak egy pontját látja, a fokális konfliktust, s annak egyfajta rendezését. Ennek ellenére nem marad kívül, se az, aki még sosem volt pszichodrámán, az se, aki már látott már ilyet, és feltételezésem szerint azok sem, akik húsz éve ezzel foglalkoznak. A történetnek eleje, közepe, dramatikus feszültsége amennyire lehet annyira bevonja őt és megmozgatja, hogy a történet még napokig foglalkoztatni fogja. Az intrapszichés munkát sem mint néző, sem mint szakember nem fogja megspórolni. A szakember látásmódját enyhén módosítja, hogy amit szerepcseréről, protagonista választásról, csoportdinamikáról vezetői beavatkozásról tanult, az a film nézése közben is intenzív tanulási lehetőséget biztosít számára. A film az első kör és a bemelegítő játékok utáni protagonista játékot mutatja be, a protagonista kiválasztásával. Részletesen kidolgozva mutatja be azt, hogy hogyan áll fel a játék induló jelenete, elviszi annak emlékezeti - érzelmi gyökeréig, s kibontja. Bemutatja, hogy hogyan ajánlanak a vezetők különféle megoldási módokat, melyekből a protagonista választ, s ennek a választásnak a jelenre gyakorolt hatását. Ezen részek együttese mutatja meg legjobban az alkotók analitikus felfogását. A pszichodráma rituáléjára ráedzett olvasótársaimnak írom: csak annyira fogják hiányolni az első kört saját maguk számára, hogy rájöjjenek annak fontosságára. Mint néző önmagában többféleképpen is bejelentkezhet a film nézésére: mint érdeklődő, tanuló, esetleg kritikus. Az a belső munka is lehetséges, amit a sharing, az azonosulási és szerepvisszajelzések biztosítanak, sőt, miután ezt a rutint nézőként senki nem „vezényli" számára, azaz automatikusan nem kapja meg, az jobban meg fogja mozgatni őt, ugyanakkor érzékelheti, milyen lenne, ha az valamilyen okból kifolyólag elmaradna. Fontos részletkérdések ezek. Büti Etelka Újdonság: ***** Nézhetőség: ***** Használhatóság: **** (Azért csak 4*, mert szeretném figyelmeztetni a lelkes olvasókat: előzetes képzettség nélkül ne vágjanak bele ilyesmibe) |