A szerző előszava az ötvenes évek elején magyarul is kiadott
A GÉPKOCSI SZERKEZETE
c. könyvéhez.
 
Oroszország autóállománya 1914-ben 10 000 személyautót számlált. Az autópark igen sokféle típusból és gyártmányból tevődött össze.
Oroszországban sok feltaláló és konstruktőr lelkes híve volt az automobil építésnek, de a cári uralom képtelen volt gépkocsi ipart létrehozni.
Csak a szovjetunió volt képes nagyipari automobilgyártás megteremtésére. A forradalom után alakították át gyárüzemmé a moszkvai nagy autójavító műhelyt és 1924.ben az Októberi Forradalom ünnepén jelent meg az első szovjet teherautó, az AMO-F-15, amelynek teherbíró képessége 1,5 tonna volt. Az 1924-től 1931-ig terjedő időben a moszkvai gyár több mint 6000 ilyen gépkocsit hozott forgalomba. 1925-ben megalakult a jaroszlavi autógyár, az ottani javítóműhely alapjain, és kis sorozatban megkezdte a JA-3 típusú, 3 tonna teherbíró képességű teherautók gyártását. Ezt követően 1928-ban megjelent a 3,5 tonnás JA-4 gépkocsi. 1927-ben szervezték meg a moszkvai Spartak autógyárat amely az eredeti konstrukciójú NAMI személygépkocsikat kezdte gyártani. A Szovjetunió autóiparának kezdetét tehát az 1924-1930. évek közötti időszakra tehetjük. Az 1929. évben Sztálin elvtárs kezdeményezésére jött létre a történelmi döntés a Szovjetunió gépkocsi tömeggyártásának megszervezése.
Az első ötéves tervben szerepelt két óriási autógyár felépítése:
A gorkiji autógyárat éve 100 000 gépkocsi, a moszkvai autógyárat évei 25 000 gépkocsi előállítására tervezték. Bár a gyárak építésére rendkívül rövid időt szántak, ezt a hatalmas és felelős feladatot mégis sikeresen megoldották. A Szovjetunió gépkocsigyártásának fejlődésében a fordulat az 1931-1932. évekbe következett be. Ekkor a gépkocsi építés rendkívül gyorsiramú volt. 1932 januárjában indult meg minden részlegében a V.M. Molotovról elnevezett gigantikus autógyár Gorkij városában (GAZ). A gyár főbb tipusai voltak a GAZ-A és a GAZ-AA. A gyár 1936-ban megkezdte az akkori idők legjobban bevált autótípusainak, az M -1 személygépkocsinak a sorozatos gyártását. Az 1931-ben újjászervezett és átépített moszkvai AMO-gyár a Sztálin Autógyár (ZISZ) nevet kapta. A gyár megkezdte az AMO-3 tehergépkocsik gyártását, 1933-ban pedig megindult a ZISZ-5 típusú tehergépkocsik forgalomba hozatala. A ZISZ-101 típusú személygépkocsik sorozat gyártása 1936-ban kezdődött meg. E két hatalmas gyáróriás mellett jelentékeny mértékben korszerűsítették és kibővítették a jaroszlavli JAAZ -gyárat is, amely a JAG típusú tehergépkocsi; kezdte gyártani.
A Kis hengertartalmú KIM-10 típusú személygépkocsit gyártó Moszkvai Autógyár 1940-ben kezdte meg működését. A Honvéd Háború alatt helyezték üzembe az urali Sztálin Autógyárat, amely a ZISZ-5 tehergépkocsikat készítette. Az elmúlt évek folyamán a szovjet automobilgyárak hatalmas mennyiségű gépkocsit bocsátottak forgalomba. Már 1937-ben a gépkocsi termelés elérte a 200 000 darabot. E gépkocsik előállítása a sztálini ötéves tervek sikeres teljesítésével valósulhatott meg és óriási szerepet játszott a szovjet nép győzedelmes háborújában a hitleri rablók felett. A Honvédő Háború befejezése után a Szovjetunióban óriási építőmunka indult meg a népgazdaság minden ágának helyreállítására és kifejlesztésére. Ezzel kapcsolatban a gépkocsigyártás különlegesen fontossá vált. Az automobil gyártóipar fejlődésének új szakaszához érkezett. Még a Nagy Honvédő Háború éveiben Sztálin elvtárs utasítására, tekintet nélkül a háborús idők nehéz viszonyait, szakadatlan és állhatatos munka indult meg új tervezésű szovjet gépkocsik létrehozására. Ezeknél már alkalmazták a haladó autótechnika minden új vívmányát, valamint a Szovjetunió gépkocsi üzemeiben kialakult üzemi tapasztalatokat. A tervezőmérnökök, üzemi dolgozók és tudósok munkája sikeresen indította meg az 1945.46. években a szovjet automobilipar fejlődésében a következő lépést. Az automobilipar a modern új típusok bevezetésénél egyetlen napra sem szakította meg a gyártási folyamatot, sőt – a népgazdaság egyre növekvő szükségleteinek jelentőségét felfogva még inkább javította az új típusok minőségét a külföldi gépkocsikhoz viszonyítva. Az előállított új típusú gépkocsik kiváló minőségéért az automobilgyártásban közreműködő legjobb szakemberek egész sora (tervezők, üzemi dolgozók és tudósok) részesült Sztálin-díjban és egyéb nagy termelési kitüntetésben. A Háború utáni ötéves terv folyamán forgalomba hozott fontosabb gépkocsitípusokhoz tartoznak a Moszkvics, Pobeda és ZISZ-110 személygépkocsik, a GAZ-50, ZISZ-150, JAAZ-200 tehergépkocsik és különböző típusok egész sora, amelyek alapjául a fenti autómobilok szolgálnak. Az összes új gépkocsik a legkiválóbb minőségben készültek. A gépkocsi szerkesztők kollektívája szüntelenül dolgozik a forgalomba kerülő gépkocsik szerkezetének tökéletesítésén és az előállítási költségek olcsóbbá tételén. A háború utáni ötéves tervnek megfelelően 1950-ben 500 000 gépkocsit kellett elkészíteni és a népgazdaság gépkocsiállományát a háború előttinek kétszeresére kellett növelni.
A kommunizmus óriási méretű építkezéseinél, amelyek a Szovjetunió zseniális sztálini természetátalakító terveiben kerülnek megvalósításra, a gépkocsik igen nagy szerepet kaptak.

V.I. Anohin.