AUTÓK, RENDSZÁMOK
1959 - 1994

Magyarországon a “két betű, négy szám” rendszámcsere 1959 ig lezajlott. Előtte két betű és három szám szerepelt a rendszámokban, ami az autópark növekedése miatt kevésnek bizonyult. A 2/4 összeállítás a kilencvenes évek elejéig uralta az autókat és motorokat. Az új, ma is használatos rendszámok megjelenésükkor ormótlannak tűntek a kisebb régiekkel szemben.
A régi rendszámok betűkiosztásánál elsődleges szempont, a közlekedő hovatartozásának jelezése volt.
Az autókat nem csupán közlekedésbiztonsági szempontból ellenőrizte a rendőrség. Mellettük voltak a KPM* ellenőrei, akik fokozottan felügyelték a fuvarok jogosságát és a menetlevelet. Minden járműfajtának más menetlevele volt, melyet pontosan kellett vezetni. Mikor indult, óra, perc, hová és mit szállít. Üldözték a feketefuvart és a jogtalan igénybevételt. Jellemző hogy teherautóval 150 km távolság felett fel kellett keresni a területileg illetékes fuvarszervezőt, hogy a visszaútra is rakottan közlekedjen az autó. Volt ebben ráció, de óriási apparátussal és rugalmatlanul működött. A vállalati személyautók használatát is korlátozni kívánták. A hetvenes évek elején vezették be a "Szolgáltató" kategóriát amit fekete alapú rendszámmal jelöltek. Ekkor jelentek meg a vállalati személyautók oldalán a legalább 12 cm-es betűkkel írva a MUNKÁSSZÁLLÍTÁS, vagy pl. az ANYAGBESZERZÉS feliratok.
Ezt idővel senki nem vette komolyan, a feliratok le is kerültek az autókról. A továbbiakban elegendő volt a forgalmi engedélybe jelezni, hogy milyen célra használhatják az autót. Ezt a sajátos fogócskát az egyéni és a vállalkozási érdekeltség megjelenése szüntette meg a nyolcvanas, kilencvenes években.

* Közlekedési és Postaügyi Minisztérium

Az őrkatonák feladata volt figyelni és felbukkanásukkor jelenteni a fenti rendszámmal megjelenő nyugati autókat. Kémet ezzel a módszerrel nem fogtak, de az erre adott távcsővel legalább szórakoztatóbb volt az őrség.

A beözönlő Zsigulik, később Ladák hamar elhasználták az "I" betűt. Jött azért más típus is, ugyanis a hetvenes évek elején fellendült a magánautók eladása.

Nem volt valami ötletes a konspiráció. Messziről tudta mindenki, hogy durván mi az összetétele és mit szállít a katonai oszlop. A bódés Csepelek lehettek pl. híradós kocsik, de törzsbuszok is, így egy tanácstalan felderítőnek csak a rendszámot kellett leolvasnia.

A teherautók, a kéttengelyes pótkocsik, a nyerges vontatók utánfutói és az autóbuszok hátsó rendszáma négyzet volt.
A motorkerékpároké kizárólag hátul, az előbbinél valamivel kisebb méretű szintén négyzet alakú.

Próba rendszámot a felújításon lévő járművön a próbaúton, vagy a vizsgára menve tették ki. Magánszemélyek egy keménypapírra írva jelezték a rendszám helyén, hogy "VIZSGÁRA" mennek*.

*Megyénként egy "vizsgabázis" működött!

Közeledve a számkombinációk határához, utolsó tartalékként a magántulajdonú személyautóknál az addig ki nem adott és a kettőzött betűk jelentek meg. Pl. D, a DD, TT, UU, és ZZ.