"Einstein is hitt Istenben"! 

"Einstein is hitt Istenben. Gondolod, hogy te okosabb vagy nála?"

 
 Einstein egyszer a következő kijelentést tette: "A Jóisten nem kockázik" [mármint a Világegyetemmel]. Ezt az idézetet gyakran annak alátámasztására hozzák fel, hogy Einstein hitt a kereszténység istenében. Az idézetnek ez a felhasználása azonban figyelmen kívül hagyja a szövegösszefüggést: Einstein mondása valójában azt fejezi ki, hogy a tudós elutasította a kvantumelmélet legnépszerűbb értelmezésének bizonyos aspektusait. Einstein egyébként is zsidó, és nem pedig keresztény családból származott.

Azt, hogy Einstein mit gondolt Istenről, jobban mutatja a következő idézet: 

"Hiszek Spinoza Istenében, aki minden létező harmóniájában jelentkezik, és nem egy olyan Istenben, aki az emberi sorsokkal és cselekedetekkel törődik."
-- Schilpp, P.A. (ed.): Albert Einstein: Philosopher-Scientist. Vol.1. (Harper and Brothers, New York, 1959) 
Einstein elismerte, hogy a kvantumelmélet a legjobb tudományos modell, amely leírja a rendelkezésre álló fizikai adatokat. Nem fogadta el azonban, hogy az elmélet teljes lenne, és hogy a valószínűségi viselkedés és a véletlenszerűség a természet elidegeníthetetlen tulajdonsága. Úgy gondolta, hogy valamikor majd egy jobb, teljesebb elmélet fog megszületni, amelyben nem lesz szükség statisztikai értelmezésekre és véletlenszerűségre.

Mindmáig nem született azonban ilyen, jobb elmélet, és számos dolog utal arra, hogy ilyen elmélet soha nem is lesz.
Hosszabb idézet található Einsteintől a "Science, Philosophy and Religion, A Symposium" (Tudomány, filozófia és vallás -- szimpozium) c. kiadványban (Conference of Science, Philosophy and Religion in Their Relation to the Democratic Way of Life, Inc., New York, 1941). Einstein ebben így beszél: 

"Minél inkább eltölt valakit minden jelenség rendezett szabályosságának tudata, annál szilárdabbá válik az a meggyőződése, hogy e rendezettség és szabályosság mellett nincs olyan hézag, ahol hely jutna más természetű okoknak. Nem létezhet sem olyan emberi, sem olyan isteni szabály, amely önmagában a természeti jelenségek független oka lehetne. Bizonyosra vehető, hogy a természeti jelenségekbe beavatkozó, személyes Isten doktrínáját valódi értelemben sohasem cáfolhatja meg a tudomány, mert ez a doktrína mindig menedékre találhat azokon a területeken, amelyeken a tudomány még nem tudta megvetni a lábát.
Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a vallás képviselői részéről ez a viselkedés nem csupán méltatlan, de végzetes is. Egy olyan tan, amely mindig a sötétségbe vonul, mert a tiszta világosságban nem képes fenntartani magát, szükségképpen el fogja veszíteni az emberi nemre gyakorolt hatását, s ennek kiszámíthatatlanul káros hatása lehet az emberi fejlődésre. Az erkölcsi jóért vívott harcukban a vallás tanítóinak venniük kell a bátorsagot ahhoz, hogy feladják a személyes Isten doktrínáját, és lemondjanak a félelemnek és a reménynek ama forrásáról, amely a múltban olyan óriási hatalmat helyezett a papok kezébe. Munkájuk során azokat az erőket kellene felhasználniuk, amelyek képesek arra, hogy a Jót, az Igazat és a Szépet magában az emberiségben fejlesszék ki és terjesszék el. Ez bizonnyal sokkal nehezebb, de összehasonlíthatatlanul értékesebb feladat..." 
Einstein ezt is mondta: 
"Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes. 
[...]
Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, az etikát pedig kizárólagosan emberi ügynek tekintem, mely mögött nem áll semmiféle természetfeletti hatalom vagy tekintély." 
Az utóbbi idézetek forrása: Helen Dukas és Banesh Hoffmann (szerk.): Albert Einstein: The Human Side (Princeton University Press). 
Természetesen abból, hogy Einstein úgy döntött, nem hisz a kereszténységben, még nem következik, hogy a kereszténység hibás. 
"A Biblia azt mondja, hogy..."
"A Bibliában az áll, hogy..."
A legtöbb ateista úgy gondolja, hogy a Biblia megbízhatósága megkérdőjelezhető, hiszen több ezer évvel ezelőtt írták, s számos szerző műve, akik sok-sok évvel korábban keletkezett szájhagyományokat foglaltak írásba. Minden benne lévő "igazságnak" tehát megkérdőjelezhető a hitelessége. Ez nem jelenti azt, hogy a Bibliában nincs semmi, ami igaz lenne; csupán arról van szó, hogy minden igazságot meg kell vizsgálni, mielőtt elfogadjuk.

Ezenfelül sok ateista úgy érzi, hogy mivel a Biblia minden részletét értelmezni kell, nem fogadható el az olyan érvelés, mely szerint valamely részlet egy és csak egy dolgot "jelent".

Ez a vélekedés egyébként más könyvekre is vonatkozik.

Számos ateista azt is figyelemre méltónak találja, hogy az istenhívők hajlamosak arra, hogy ne vegyenek tudomást más, egyformán hiteles vallási könyvek létezéséről -- kizárólag a saját vallásuk szent könyveiről tudnak.

Úr, hazudozó vagy őrült?

"Létezett-e Jézus? Ha nem, nincs miért beszélni róla. Ha létezett, akkor tudvalevőleg Úrnak nevezte magát. Ez azt jelenti, hogy 
•    ő volt az Úr, vagy 
•    hazudozó volt, vagy 
•    őrült volt. 


A Bibliában leírt erkölcsei alapján nem valószínű, hogy hazudozó lett volna, a viselkedése pedig nem utal őrültre. Így arra a következtetésre jutunk, hogy valóban ő volt az Úr."

Előszöris, ez az érv azon a feltevésen alapul, hogy Jézus létezett. Ez legalábbis vitatható.

Másodszor, az érv egy logikai csapdát próbál ránk kényszeríteni azáltal, hogy három lehetőségre korlátoz minket, holott sokkal több van.

Két valószínűbb alternatíva például: 

1.    A Biblia nem pontosan idézi Jézust, és valójában nem nevezte Úrnak magát. 
2.    A róla szóló történetek kitaláltak, vagy a korai keresztények fiktív elemekkel színezték ki őket. 
Az Újszövetségben Jézus sehol nem mondja, hogy ő Isten, bár János 3:10-ben az áll, hogy ezt mondta: "Én és az Atya egy vagyunk". Az a híresztelés, hogy Jézus Isten volt, csak Jézus és a tizenkét apostol halála után bukkant fel.

Végül: azt a lehetőséget, hogy "őrült" volt, nem olyan könnyű kizárni. Még ma, a nyugati világban is számos embernek sikerült követők százait, ezreit meggyőznie arról, hogy ő az Úr, vagy az Úr egyetlen igazi prófétája. Az olyan emberek, mint L. Ron Hubbard, Sun Myung Moon, Jim Jones vagy David Koresh, máig is a félistenek szerepében tetszelegnek. Babonásabb országokban pedig szó szerint több száz mai Messiás fejti ki "áldásos" tevékenységét.

Az "Úr, hazudozó vagy őrült" (angolul szép alliterációval: "Lord, Liar or Lunatic") érvet egyébként C. S. Lewis, a keresztény elkötelezettségéről híres angol író találta ki. Lewis számos, hasonló apológiákat tartalmazó könyvet írt, de írt egy sor, keresztény motívumokon alapuló fantáziaregényt, sci-fit is. Leghíresebb könyvei a Narnia regénysorozat kötetei; ezek olyan fantáziaregények, melyek a keresztény hit különböző aspektusait beszélik el. Jézus szerepét egy Aslan nevű figura veszi át bennük. Érdekes módon egyes keresztény fundamentalisták az USA-ban megpróbálták elérni, hogy Lewis könyveit kitiltsák az iskolákból, mert szerintük "sátáni" hatásuk van.

"Mindenki imád valamit"
"Mindenki imád valamit, legyen az pénz, hatalom vagy Isten..."

Ha ez igaz, akkor mindenki politeista. Az istenhívők legalább annyira törődnek ezekkel a dolgokkal, mint az ateisták. Ha az ateisták érzései pl. a családjuk iránt imádatnak nevezhetők, akkor ugyanezt elmondhatjuk a teisták érzéseiről is.
Valamit minden másnál fontosabbnak tartani még nem jelent imádatot, a szó semmiféle értelmében.
"Az ateisták a Sátánnal szövetkeznek!"

Az ateisták nem hisznek semmiféle természetfeletti, istenszerű lényben. A Sátánt minden szempontból éppannyira mitologikus, nemlétező alaknak tekintik, mint Istent.

A fenti kérdések és válaszok az Atheist Arguments c. dokumentum nyomán készültek, 
s több hasonló írással együtt megtalálható az Ateizmus honlapon.