HivatalosTúraleírás
Egy kis tudnivaló Dömösről

A RÁM-SZAKADÉK: (részletesebb túraleírás) A Rám-szakadék nem más, mint a vulkáni eredetű andezittörmelékes breccsába mélyülő, nagyjából észak-déli irányban futó árok. A hegység egyik legismertebb, leglátogatottabb turisztikai célpontja, amit nem csak a környékről, hanem az egész országból sokan felkeresnek. Vadregényes szépsége aligha vitatható, de egyike a legnehezebben járható jelzett útjainknak. A kisebb-nagyobb kövek, sziklák közé bedőlő, vízhordta ágak-törzsek kuszaságában amúgy is nehéz járás esne, ráadásul mindez az állandóan csörgedező víztől sáros, csúszós agyaggal keveredik. Ha valahol, itt különösen fontos az alkalmas lábbeli! Hóolvadás, nagyobb eső után jelentős sodrással zúdul alá a víz, a téli fagyban kialakuló nedves jégfalak pedig megfelelő felszerelés nélkül járhatatlanná teszik a szakadékot. Nagyon fontos szabály, hogy semmilyen körülmények között se próbálkozzunk a meredek falakon kikapaszkodni, mert a málló, morzsolódó partfal rendkívül balesetveszélyes. (Ilyen kísérletekbő1 van a legtöbb sérülés minden évben!)
Kellő óvatossággal kezdjük meg immár utunkat. Az erdőszéli pihenőhely, és esőkunyhó mellett megy be a több ágra bomló ösvény az eleinte széles, ölén patakot dajkáló völgybe. Újabb kis pihenőt hagyunk magunk mellett, majd egy foglalt forráshoz érünk. Ettől kezdve változik a vidék. Összeszűkülnek a meredekké váló sziklafalak, a magasban lévő lombkorona elzárja a napfényt. Kétfelé ágazik a szurdok, mi a jobboldali ágban maradunk. Csúszós, sáros meredeken haladunk felfelé, többször csak a sziklákhoz erősített láncokba kapaszkodva jutunk tovább, miközben az alábukó kisebb-nagyobb vízesések locsolnak meg kikerülhetetlenül. Ezeken a pontokon -különösen iskolai kirándulások időszakában, vagy hétvégeken- sokszor alakul ki torlódás, egy-egy nagyobb csoport átjutása fél-háromnegyed órát is eltarthat. Az utolsó, lánccal segített kapaszkodón szerencsésen túljutva, jókora sziklatömbnél újabb elágazást látunk. Mi a jobbra tartót követjük. A szakadék lassan nyílni kezd, vízmosássá szélesül, a nagyon meredek, esőben csúszós talajon a feljutást lépcsősor segíti. A partoldalban néhány fa vízmosta gyökérzetének látványa ad okot megállni s így némi levegőhöz jutni, hogy elérhessük a pihenőhelyet. Z jelzésünkön az Árpád-vár alatt jobbra kanyarodva találkozunk a Dobogóköre vezető S jelzéssel, mellyel rövid ideig együtt megyünk az eléggé szabdalt felszínen, majd a S jobbra indul lefele a Lukács-árokba. Nem árt a lábunk elé nézni, mert a helyenként meredek lejtésű (és eső után nagyon csúszós) utat keresztül-kasul szövik a vízmosta, kiálló gyökerek. Régi dózer-út érkezik jobbról, innentől kezdve hol a mélyútban, hol a peremén kell lábunknak helyet keresni. Lassacskán közeledünk a patak szintjéhez, majd néhányszor átkelünk rajta. Szelídül a vidék, jobbra kanyarodunk, és máris a Malom-völgyben lévő parkolóban vagyunk, ahol utunkat elkezdtük.
És most 5 fotó a témában:

Dömös látképe (magam készítettem)



Képek a Rám-szakadékból (nemtom, ki készítette ezeket)